Veres András szerk.: A lélek, a lét türelme. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2017)
Móricz Zsigmond és József Attila
Egy húron pendült-e József Attila és Móricz Zsigmondi 91 novellista. Hat elemivel a másik, mint elsőrendű szociológus. Hat elemivel egész tömeg talentum, mint festő, szobrász, faragó, fúró, szónokoló, vezércikkíró, képviselő és vállalkozó.”19 Tverdota szerint Móricznak igaza van abban, hogy József Attila nem magányos jelenség a származás tekintetében, annyira nem, hogy nem lett volna szabad megfeledkeznie Kassák Lajosról sem. De az író némiképp túlfeszíti a húrt, hiszen József Attila csak egy van, „zseni nagyon-nagyon kevés terem, és csak szép ábránd, hogy a nép kulturális felemelkedése azt jelentené, hogy egy egész tömeg kivételesen nagy alkotó, gondolkodó ember jelent volna meg a színen. De azt se jelenti, hogy aki nem a népből származik, az el lenne zárva attól a lehetőségtől, hogy zseniálisat vagy akár csak jelentősei alkosson”.20 Ha jól értem, Tverdota abban egyetért Valachival, hogy Móricz valóban rokon lélek a költővel, ezért tudta belülről látni és láttatni József Attila kiemelkedésének példázatos voltát. A továbbiakban ezt a szép, de szerintem megalapozatlan elképzelést szeretném megcáfolni. Természetesen nem azt vitatom, amit Móricz leírt, ami mellett hitet tett, tehát azt, hogy utóbb ne érezte volna magát közel József Attilához - hangsúlyozom: utóbb tulajdonképpen a költő halála után, akkor, amikor sokan mások is, nála jóval távolabb állók is, hirtelen felfedezték József Attilában a rokon lelket. Mindenekelőtt József Attila „mélyinterjú”-nak nevezett vallomástevéséről szeretném leszögezni, hogy valójában csak azt találom benne szokatlannak, hogy olyan valaki előtt nyílt meg, akivel korábban nem állt személyes kontaktusban. Életének, küszködéseinek történetét, a Móricznak is elmondott epizódokat az analitikus kezelését követően másokkal is megosztotta (amennyire következtetni lehet erre Németh Andor emlékezései alapján). Még a Szabad ötletek jegyzéke sem hirtelen pattant ki belőle, mint azt feltételezni szokták - a megfogalmazás számos helyen begyakorlottnak tűnik. A Curriculum vitae pedig (melyet eleve a nyilvánosságnak szánt) ugyancsak leplezetlenül vall élete számos meghatározó eseményéről. Először Valachi Anna tanulmányának azokra az érveire térnék ki, amelyekről eddig nem szóltam. Valachi ugyanis nemcsak azt mutatja be, hogy Móricz miképp került személyes kapcsolatba a költővel és hogyan mélyült el az iránta érzett rokonszenve, hanem azt is, hogy József Attila milyen nagyra tartotta az írót. Nem kétséges, hogy nagyra tartotta - nem ezt vitatom. De korántsem mindegy, hogy miért becsülte őt. Valachi Anna méltán hangsúlyozza, hogy a húszas-harmincas évek fordulóján József Attilát „polgárpukkasztó indulat hevítette”, és megbántotta a kor szinte valamennyi irodalmi tekintélyét, Móriczot azonban kímélte. 1931-ig kizárólag pozitív példaként bukkant fel írásaiban a neve. Feltűnő, hogy még a Babits-ellenes pamfletjében is dicsérte őt - Baudelaire, Villon, Rodin és Shakespeare mellett (!) szerepeltette Móriczot, annak szemléltetésére, hogy a széptan híveinek felfogásával ellentétben az igazi művész a rút 19 Móricz Zsigmond, i. m., 1092-1093. 20 Tverdota György, i. m., 38.