Vígh Éva (szerk.): Állatszimbólumtár. A-Z (Budapest, 2019)
Sz
Szarvas, őz 331 Szarvas, őz hívekhez hasonlítja „a szép forrás kút főhöz kívánkozó Szarvasihoz, valamint a ~ szelídségét az egyházhoz. A kígyó és a ~ közti ellentétet is taglalja. A -csorda összetartását az egymást segítő gyülekezeti tagok példájaként írja le, a szarvát emelő ~t az Istenre figyelő hívő jelképének tartja, viszont az ágas-bogas szarv, mint hiú érték veszélyét is hangsúlyozza.29 Bőd Péter biblialexikonjában a ~ a serénységet, Krisztus követőit jelenti, valamint a vadászoktól űzött - „ábrázolja a Krisztust a ki az ellenségtől üldöztetvén, a’ nagy hegyeken, az az a hatalmas Országokon sebessen el-ment a maga esméretét el-terjesztette.”30 • Balassi Bálint „Mint az szomjú szarvas, kit vadász rettentett” kezdetű költeménye a 42. zsoltár parafrázisa. A hun-magyar eredetmonda legismertebb költői feldolgozása Arany János Rege a csodaszarvasról c. műve. József Attila A csodaszarvas c. költeménye a -legendát idézi, a múltbéli mítoszok helyett jelen értékét hangsúlyozva: „Hejh magyarok, hajh szegények, / hova űzni azt a gímet? [... ] Tisza mellett, Duna mellett, / az a szarvas itt legelget”. A - és az őz az irodalomban is pozitív érzések hordozója. A magyar nyelvű költészet egyik legszebb hasonlatába, Szenei Molnár Albert XLII. zsoltárába így került: „Mint az szép híves patakra / Az szarvas kívánkozik, / Lelkem úgy óhajt Uramra, / És hozzá fohászkodik.” Kölcsey Ferenc Dobozi c. versében az üldözöttség jelölője: „S mint sebhedt őz zöld fák alatt / Hordván kínját magával, / Fut a magyar mint gondolat”. Vörösmarty Szép Ilonkájában viszont a lenge nőiségé: „s iramlik, s mint az őz futása, / Könnyű s játszi a lány illanása”. Arany János Rózsa és Ibolya II. c. töredékes versében a vadászról szólva az áldozat: „Nem maradt meg tőle békén / Őz vagy szarvas a vidéken”. Még ennél a megközelítésnél maradva, Tompa Mihály A sebzett szarvas c. verse teljes egészében a vadászatról szól, első sora: „Fuss, fuss, nemes vad, gyors szökéssel!” Juhász Gyula lapánosan c. versében párhuzamba állítja az üldözőt és az üldözöttet: „Egy őzet lőttek a szegény vadászok, / Kiket az élet űz, e rengeteg. / Az őz szeméből könny és vér szivárog, / De boldogabb már, mint az emberek!” József Attila Bánat c. versében a farkasok űzte -sál azonosul a költő. • A csoda- mondakör hagyományának köszönhetően a népi kultúrában való megjelenése is igen gyakori és több nép körében is hangsúlyos.31 A - minden nyelvben álnévként szerepelhet, mivel „szent állat” így valódi neve nem mondható ki.32 A középkori mondákban gyakran templomok építési helyét is egy csodás módon megjelenő és eltűnő - jelöli ki. A népmesékben a egyrészt a hiúság, a büszkeség ábrázolására szolgál, másrészt az ügyesség és a gyorsaság jelképe. A dunántúli termékenységvarázsló regösénekekben a csoda- mindig hím, „csodafiúszarvas”, a téli napfordulóhoz kapcsolódó asztrális szimbólum. A - alakja a népművészetben is kedvelt motívum. Szövött és festett textíliákon is közkedvelt, textíliákon leegyszerűsített változatban jelenik meg, általában sorban rendezett, ismétlődő motívumként, lépő vagy fejét hátravető alakban. A fazekasságban a ~ábr.-ok elterjedésében a íenét kedvelő szarvas. CC