Vikár György: Válság, túlélés, kreativitás (Budapest, 1996)
A művészi (irodalmi) alkotás pszichológiája analitikus megvilágításban
2. A szöveg elemzése, mintha egy analitikus óra alatt elhangzott asszociációsor lenne. 3. Az összefüggés feltárása a mű tartalmi és formai jellemzői és a művész rendelkezésünkre álló életrajzi adatai közt — beleértve az önéletrajzi dokumentumokat. Ha ezt a három pontot végiggondoljuk, nyomban szemünkbe ötlik, hogy kimarad az, amit leginkább elvárnánk egy analitikustól, és leginkább találnánk hitelt érdemlőnek, tudniillik a művész analízisében feltárt összefüggések kimutatását a műben. A pszichoanalitikus, ha szert tehetne egyáltalán ilyen ismeretre — amire nagy művész esetén ugyancsak ritkán van alkalma—, akkor sem közölhetné. így szerzett ismereteit csupán belerejtheti más írókról, művészekről írott tanulmányaiba. Az egyetlen kivétel — írja Norman Holland amerikai irodalomtudós és pszichoanalitikus — Hilda Doolittle. Az ő személyiségét és művét állítja 1975-ben megjelent Poems in Persons című könyvének középpontjába.27 II. Hilda Doolittle, amerikai imagista költőnő 1915-ben két költeményt küldött el Ezra Poundnak, aki ezeket nyomban le is közölte. Az első az egy évvel korábban készült Oread (Hegyi tündér): Whirl up, sea Whirl your pointed pines Splash your great pines on our rocks hurl your green over us Cover us with your pools of fir 27 Vö. az 1. jegyzettel. A könyvre Bókay Antal hívta fel a figyelmemet, és fénymásolt példányát ő juttatta el hozzám, amiért köszönet illeti. 124