Vilcsek Béla: Az irodalomtudomány „provokációja”. Az irodalmi folyamat (Budapest, 1995)
A műalkotás megközelítése
egyszerre és végérvényesen a Semmi tudatának filozofikus és szenvedélyes átélésére kényszerüljön. Hankiss Elemér a klasszikus, illetve a modem tragédiák hatásimpulzusainak számát és szerepét hasonlítja össze. Kimutatja például, hogy Shakespeare Hamletiében több mint kétezer, az olvasót-nézőt érzelmi, gondolati reakcióra késztető hely, illetve pillanat - drámaiság, fájdalom, emberi nagyság vagy gyengeség, szellemesség vagy hazugság stb. - fordul elő. Minden sorra átlagosan körülbelül fél ilyen impulzus jut, de az impulzussűrűség a drámabeli feszültségnek, a dramaturgiai felépítésnek megfelelően, az egyes felvonásokban jelentős mértékben különbözik: 1. felvonás 2. felvonás 3. felvonás 4. felvonás 5. felvonás 1-5. felvonás 849 sor 497 impulzus, 727 sor 299 impulzus, 908 sor 555 impulzus, 652 sor 332 impulzus, 694 sor 434 impulzus, 1830 sor 2117 impulzus, egy sorban átlag 0,584 impulzus egy sorban átlag 0,411 impulzus egy sorban átlag 0,611 impulzus egy sorban átlag 0,509 impulzus egy sorban átlag 0,625 impulzus egy sorban átlag 0,552 impulzus A katartikus és antikatartikus mozzanatokat vizsgálva kiderül, hogy a klaszszikus tragédiák kérlelhetetlenül bemutatják a gonosz, a rossz természetrajzát, a mániákus és indokolatlan gyűlölet minden szépet, értékeset és tisztességeset elpusztító rombolását. Az író eleget tesz a művészettel szembeni hagyományos elvárásnak, amikor a valóság, a társadalom-történelem működésének kíméletlenül hűséges képét adja. Egyúttal azonban tekintettel van az ember harmónia és szépség iránti vágyára is, hiszen a tragikus és negatív mozzanatokat rendre átminősíti. Az ún. katarzisgépezet mozgásba hozatalával a halál például átköltőiesedhet, felmagasztosulhat, összefonódhat az őrülés, a nász képzetével, megváltást vagy mártíromságot jelenthet a hős számára. Ez az értékszintváltás, a megtisztító, felemelő katarzis azonban nem a cselekményben valósul meg és nem is abból következik, hanem az olvasó-néző tudatában, és arra is irányul. A modern kor drámaírójának ezzel szemben már nem célja, hogy feloldást kínáljon. Az antikatartikus tendencia válik jellemzővé. A rend helyreállításának illúziója helyett a valóságos helyzettel való szembesítés, a ráébresztés és felrázás lesz a cél. Ennek megfelelően az egyes drámai korszakok leghíresebb drámáinak összehasonlítása alapján - a modern tragédiákban a görög vagy francia klasszikus-klasszicista tragédiákhoz képest csaknem felére, a reneszánsz és a romantikus tragédiákhoz képest csaknem harmadára csökken a darabokban átlagosan előforduló katarzismozzanatok száma: Görög tragédiák Erzsébet-kori tragédiák Francia klasszikus tragédiák Romantikus tragédiák Modern tragédiák (Ibsen óta) 8.1 mozzanat 14,0 mozzanat 8.1 mozzanat 14,8 mozzanat 4,9 mozzanat 167