Z. Varga Zoltán: Önéletrajzi töredék, talált szöveg - Opus 14. (Budapest, 2014)
József Attila önelemző prózája - szabad asszociációk, önműködő írás verbális agresszió a Szabad-ötletek jegyzékében
kult az utóbbi években, mint ahogy az általában vett irodalmi életünk szerkezete, értékei, kultúránkban és nyilvánosságunkban betöltött szerepe is, ám ez aligha hozható közvetlen összefüggésbe a Szabad-ötletek hozzáférhetőségével. A Szabad-ötletek közzététele szakmai berkekben nemigen számított nóvumnak, hiszen részletei, tartalmának nyers, erőszakos, „megrendítően” személyes rétegei már a másodkézből származó ismertetések alapján sejthetőek vagy egyenesen ismertek voltak.1 A publikálás része volt annak a rendszerváltás óta kibontakozó folyamatnak, mely a magyar társadalomban, közgondolkodásban, nyilvános beszédmódokban elfogadottá tett egyfajta hétköznapi analitikus, pszichológiai kultúrát. Ennek - s a magánéleti titkok felkutatásában és kiteregetésében érdekelt zsurnalisztikái szemlélet 1989 utáni felerősödésének - következtében a nagyközönség különösebben nem döbbent meg, hogy nemzeti panoptikumának hősei, utcák, terek, iskolák és egyéb közintézmények névadói nem csupán egy gondosan megtisztított, példaképpé nemesített alakmással azonosíthatóak. Végül pedig, s itt már speciálisan a szakma, a hivatásos irodalomértők szempontjai kerülnek előtérbe, épp a rendszerváltás utáni két évtizedben volt a legerősebb a honi irodalomkritikában az életrajzi és szerző-központú értelmezések kritikája. Életmű és életrajz távolítása egymástól, vagyis az író életének kizárása a művek értelmezéséből, a szerző irodalomtörténeti helyének és szerepének kijelöléséből végső soron feljogosíthatta József Attila olvasóit, hogy egyfelől a Szabad-ötleteket mint tisztán életrajzi dokumentumot elkülönítsék az életműtől, s hogy a szövegek egymást kontextualizáló körforgásából ily módon kivéve akár tudomást se vegyenek róla; másfelől viszont épp ellenkezőleg, tisztán szövegnek tekintve azt, figyelmen kívül hagyják a szerzőre vonatkozó etikai, pszichológiai utalásokat. Minden egybevetve tehát a Szabad-ötletek jegyzéke publikálásának veszélye elsősorban abban rejlett, hogy megbontja a szerző-kép egységességének a konstans értékminőségen és a stilisztikai és tematikai egyneműségen alapuló képzetét, 3 3 Tverdota György például már 1986-ban tanulmányt közölt a Szabad-ötletek és a szürrealizmus poétikájának hasonlóságairól és különbségeiről. Lásd Tverdota György: A szürrealizmus és a Szabad-ötletek jegyzéke. In Emlékkönyv Vásárhelyi Miklós hetvenedik születésnapjára. Szerk. Szabó G. Zoltán, Szörényi László. Budapest, 1987. III. kötet 886-901. 115