Z. Varga Zoltán: Önéletrajzi töredék, talált szöveg - Opus 14. (Budapest, 2014)
József Attila önelemző prózája - szabad asszociációk, önműködő írás verbális agresszió a Szabad-ötletek jegyzékében
formába árad. József Attila az értelmes lét nyelviségének a költeményekben hirdetett eszményét tette kockára ezekben a szövegekben. E bizonytalan státusú írások (a Sárgahajúak szövetsége..., az Átmentem a Párisiba..., a Rapaport-levél, a Pszichoanalízis-komédia és a Szabad-ötletek jegyzéke) nem egyszerűen a trágár kifejezések, a verbális agresszió megnyilvánulásai miatt oly kihívóak, nemcsak az identitásválság és a világvesztés (utólag) olvashatóvá váló nyomai teszi őket nehéz, olykor kínzó olvasmánnyá. Némileg leegyszerűsítve azt mondhatnánk, hogy míg a versekben a nyelvi megformáltság, a vállalt szerepek egyértelműen tartást, identitást kölcsönöznek a lírai énnek, addig az önelemző szövegekben megszólaló én feladja társadalmi, közösségi létéből származó identitásait, szerepeit. A korábbi szerepek és azonosulási minták elvetése az önelemző beszédmódban azonban csak pillanatnyi megnyugvást ad („a verseim nem én vagyok: az vagyok én amit itt Írok”). Ebben az állapotban a nyelv névtelen és arctalan, senkihez sem kötődő lerakódásai, hulladékai törnek fel: a nyelvet tanuló, babusgató, a felnőttet utánzó, korlátozott identitású, szavaiért és cselekedeteiért felelősséget nem vagy csak részben vállaló, azok értelmét és következményeit nem vagy csak részben felfogó gyermek szólal meg; egy önreflexív, idegenként jellemzett hang beszél, amely valamiféle állogikával próbálja hol tompítani, hol kiélezni a felismert traumák jelentőségét.24 25 A Szabadötletek és az egyéb önelemző írások sem az igazi, őszinte, valódi ént szólaltatják meg: amit itt látunk, az az én nyelvi megjelenítésének retorikailag szándékosan, lélektanilag öntudatlanul eltúlzott, provokatív képe, illetve az interszubjektív és társadalmi én-képek helyébe toluló személytelen nyelvi automatizmusok. Mintha csak azt próbálgatná József Attila, hogy meddig lehet elmenni egy vállalhatatlan önkép megalkotásában, kivetkőzni az énséggel kapcsolatos társadalmi elvárásokból, majd körülnézve feltenni a kérdést: Ki az, aki még így is szeret, így is elfogad?23 24 „érdekesnek találom őket és olyannak, mintha egy idegen beszélne rólam” (4:749- 750) zárja a Rapaport-levelet a szöveget részlegesen újraolvasó József Attila. 25 Az interszubjektivitás e problémája József Attila kései szerelmi költészetében, különösen az ún. Edit-versekben is megjelenik, ahol Tverdota György megfogalmazása szerint „a nőhöz való ragaszkodás kisgyermekies szintjére helyezkedés, a felnőtt mél-126