Z. Varga Zoltán: Önéletrajzi töredék, talált szöveg - Opus 14. (Budapest, 2014)
József Attila önelemző prózája - szabad asszociációk, önműködő írás verbális agresszió a Szabad-ötletek jegyzékében
béri kapcsolatnak képzelő, s az analitikushoz fűződő viszonyát kiszolgáltatottságként megélő páciens védekezése.28 Másrészt viszont annak az önreflexív hangnak a felerősödése Szabad-ötletek ben, mely valamiféle állogikával próbálja rendbe szedni, sokszor gordiuszi módra átvágni az összekuszálódott szálakat.29 Ez a fiktív, imaginárius hang (nem véletlenül ajánlja a hazugságot) a kései önmegszólító versekből ismert megkettőződést idézi fel: a bajokat bagatellizáló, kissé cinikus hang intézi tanácsait a hangtalan, naiv, tiszta és szenvedő gyermek „Attilához”. A második személyű megszólítás funkciója első megközelítésben a mindennapi nyelvhasználatból is ismert fennhangon való biztatás, másodikban viszont a szövegből hiányzó Másik megalkotására tett kísérlet. A Másik keresése végigvonul a Szabad-ötletek jegyzékén. A Másik tekintetében, figyelmében, hallgatásában összeállhatna, tartást, időbeli és nyelvi állandóságot kaphatna az én. A Szabad-ötletek viszont éppen ennek a Másiknak a hiányában íródik, nem véletlen az sem, hogy a keletkezéstörténeti vizsgálatok a lehetséges valós címzett azonosítására összpontosítanak. A szöveg többször is utal lehetséges olvasókra, elsősorban Gyömrői Editre, de másokra is. Jellemzésük legtöbbször negatív, s a szöveg borúlátóan ítéli meg a megértés lehetőségét. József Attilának ebben a szövegében is egy fantazmagóriában jelenik meg az eszményi olvasó, befogadó Másik: a barát, a szerető - és végső 28 „A pszichoanalízis terén szerzett elméleti tájékozottság, a mélylélektani tételek és nézetek bírálata, származzanak azok Freudtól, Rapaporttól vagy Gyömrői Edittől, arra szolgálnak, hogy József Attila felszámolja önmagának mint betegnek a kiszolgáltatottságát, hogy a beteg infantilis, alárendelt szerepéből kiszabadulva, egyenrangú, felnőtt partnere lehessen azoknak, akiket szerepük a terápia során föléje rendelne.” (Tverdota György: József Attila neurotikus spekulációi. Mozgó Világ Online 2008. október. http://mozgovilag.com/?p=919, letöltés 2011. 07. 25.) 29 LENGYEL András „A pszichoanalízis mint »az ödipusz vallás theológiája«. A Rapaport-levelek egyik értekező betétjéről” című tanulmányában vizsgálja József Attila ellentmondásos viszonyát az analitikus terápiához, annak fogalmi eszközeihez. Kimutatja, hogy a Rapaport-levelek bizonyos részletei voltaképpen pszichoanalíziskritikát fejtenek ki, melyben József Attila épp a lelki zavarok megfogalmazásához és aztán gyógyításához használt episztemológiai modell vagy konstrukció ontologizálódásának veszélyeit jelzi. In Tverdota György-VERES András (szerk.): i. m. 119-129. 129