Z. Varga Zoltán: Önéletrajzi töredék, talált szöveg - Opus 14. (Budapest, 2014)
József Attila önelemző prózája - szabad asszociációk, önműködő írás verbális agresszió a Szabad-ötletek jegyzékében
költészetfelfogás ősi nyelvhasználati mintákkal való mély rokonságát, etnolingvisztikai gyökereit, melyek a konvencionális, önkényes jelrendszerként felfogott nyelv helyett a megnevezett világgal közvetlen kapcsolatban álló nyelv elképzelését mutatják. „József Attilát pályája során a nevek univerzuma vette körül, s [...] beállítottságát tekintve a költő a kratylista nyelvszemléleti hagyomány örököse volt.”41 A bőséges filológiai és életrajzi adattal alátámasztott elemzések alapján kirajzolódó „költészetfilozófiai eszmerendszerben” a nevek, sőt általában a szavak is bensőséges kapcsolatban állnak a megnevezett dologgal, hatással vannak létezésükre, sorsukra. Am József Attila költészete nem csak a névadás ontológiai megalapozottsága miatt áll kapcsolatban az archaikus-mágikus világlátással és nyelvhasználattal. A nyelvhasználat archaikus, gyakran a népköltészetben és népi kultúrában megmaradt formái fontos rétegét alkotják József Attila költészetének és egyben a Szabad-ötletek jegyzéké nek is. A világra ható, azzal összefonódó nyelv elképzelése olyan „beszédaktusokban” is megnyilvánul, mint a megátkozás, a rontás, melyek József Attila költészetének visszatérő megszólalási módjai. Gáncsolás, verbális agresszió, trágárság, átok A Szabad-ötletek jegyzékét nem csupán a nyelvi automatizmusok szerveződésének természete és József Attila nyelv- és költészetelméleti elképzeléseinek párhuzama köti a költői életmű poétikai problémáihoz. A Szabad-ötletek egyik vezérmotívuma a költő pszichoanalitikusa, a viszonzatlan szerelemmel szeretett Gyömrői Edittel való verbális leszámolás. Ez a motívum felbukkan az 1936-os Nagyon fáj című kötet néhány fontos versében, az ... aki szeretni gyáva vagy, a Majd megöregszel című költeményekben. A verbális agressziót egyszerre ösztönzi a szerelmi visszautasítás miatti büntetés és leszámolás, valamint az analitikus viszony széttörésének szándéka. Ez utóbbi persze kapcsolódik az előbbihez, hiszen az analitikus keret körülményei, az egyenrangúság hiánya és a szakmai-41 Tverdota György: József Attila névszemlélete. ItK 1984/5-6. 629. 137