Zeke Gyula: Idősb hölgy három ujja vállamon - JAK-füzetek 77. (Budapest, 1995)
„Magam Budapesten születtem, ez a könyv Párizsban. Ha azt mondják, mind a kettő város, igazuk van. Fülszöveg, áthallás úgyis. Ezt már Budapesten írom, kérem, vessék le a kabátjukat, meg nem mondom, hová gyömöszöljék a sálat, mielőtt bejönnek, ha bejönnek a könyvbe, a cipőt ne vegyék le, lábról könnyű fölfázni. Van otthon húslevesük? (Pardon. Otthonuk van?) Nos ha van otthon húslevesük, forralják föl, üssenek bele egy tojást, ha ügyesek, a héját szépen félbetörik, és a peremével addig nyeszetelik azt az izét, amíg lehuppan a tálba, már olyan hanggal, mintha az egész tojás súlyát magával vinné, borítsák most a sárgáját a levesbe, ha bögréből szürcsölik, húsz percig is forró marad. Mit is mondhatnék még? Már minden eldőlt. Kérem, legyenek a vendégeim.”