Ablonczy Balázs - ifj. Bertényi Iván - Hatos Pál: Hagyomány, közösség, művelődés (Budapest, 2002)
Művelődés: pályák és intézmények
üvegen keresztül nézze, tárgyalja, a mely actualitásánál fogva hirlap és forma tekintetében revve számba menjen, ilyen hetilapunk ez idő szerint egy sincsen”" - írta előfizetési felhívásában Kiss József. Vajon miért nem tartotta fontosnak a szerkesztő a képek közzétételét? Miért helyezett ekkora súlyt a vizualitás ellenében az írásbeliségre? Ki tudta-e vonni magát és mennyire a kordivat alól? Kellett-e engedményt tennie a közönségigénynek? Milyen volt az olvasóihoz fűződő viszonya? Milyen képeket közölt a lap, és mit tükröznek ezek az illusztrációk? Kik és hogyan jelentek meg a képeken? Hogyan viszonyultak a munkatársak, az írók a képi megjelenítéshez? A kezdetben Társadalmi, irodalmi és művészeti közlönyként aposztrofált új lap hamarosan Politikai és Irodalmi Szemleként jelent meg, bár továbbra is közölt művészeti írásokat, és figyelemmel kísérte a színházi és társasági életet is. A Hetet a szakirodalomban gyakran az új szellemű polgári irodalom központi lapjaként tartják számon, mely a műveit nagyvárosi értelmiséghez szólt, annak életszemléletét, érzésvilágát tükrözte, teret adott új írói törekvéseknek, fiatal tehetségeknek, s nagy szerepet játszott a könnyed, szellemes próza kialakításában. Értékformáló szerepre törekedett, értékmeghatározó feladatot vállalt fel. Szerzői többsége annak a generációnak volt tagja, amely előkészítette a századelő nagy irodalmi megújulását. A munkatársak mind professzionalitásra törekedtek, s bevallott célkitűzésük volt egy (általuk igényesnek elképzelt) olvasóközönség kinevelése, mentalitásának formálása. Elsősorban a városi középosztály azon tagjait szólították meg, akik érdekeltek voltak a politikai és társadalmi, közéleti ügyekben - beleértve e körben többnyire a nőket is.5 A lapot általában a városi olvasóközönség lapjaként tartják számon, de több (olykor közvetett) bizonyítékot is találhatunk arra, hogy vidéken is népszerű volt. A munkatársak tudatosan törekedtek az újdonságok közvetítésére, és a politikai, közéleti, művészeti és irodalmi tájékoztatás mellett feladatuknak tekintették azt is, hogy olvasóiknak „életesztétikai” mércét kínáljanak. A Hét ízlés- és véleményformáló igénnyel lépett fel. A lap terjedelme a borítóval együtt húsz oldal volt. Hasábjain számos állandó - illetve az idők folyamán állandósult -, valamint néhány időről időre visszatérő rovatba rendeződtek el az írások. A vezércikkben és egy-egy terjedelmesebb írásban, valamint a szellemessége és tematikai változatossága miatt hamar népszerűvé vált, nemegyszer humoros, sőt gunyoros, szarkasztikus hangvételű minitárcákat közlő Innen-Onnan rovat- 3 A Szerkesztő: Előfizetési felhívás és gyűjtőív. A Hét, 1889. Mutatványszám : „Most tíz éve fohászkodtam neki annak a vállalkozásnak, hogy heti lapot alapítok olyan közönségnek, amely még nincs, olyan írókkal, akik még csak lesznek” - írta Kiss József 1899-ben, a lap tíz éves jubileumán. Kiss József: Egy lapról, egy évfordulóról és egy szerkesztőről. In Kóbor Tamás (bev.): Kiss József és kerekasztala. Budapest, 1934, 19-22. ) „Olvasótábora elsősorban az akkulturáció-asszimiláció útját járó tőzsér, bankár és kereskedő családok hölgytagjaiból került ki, a nagyvárosi hivatalnokok, polgári értelmiségiek köréből.” Lipták Dorottya: A családi lapoktól a társasági lapokig. Újságok és újságolvasók a századfordulón. Budapesti Negyed, 1997, 58. 6 Amikor például A Hét népszerű szerzője, Emma asszony 1901 júliusában receptpályázatot hirdetett a lapban, ez számos olvasót (egyébként nem csak nőket) késztetett arra, hogy tollat ragadjon. A receptek közül - amelyeket nemcsak az 1902-ben megjelenő A Hét szakácskönyvében adtak közre, hanem folyamatosan megjelentettek a lap hasábjain is - meglepően kevés érkezett Budapestről, a többségét vidékről küldték be.