Bélyácz Katalin (szerk.): Kerényi Magda válogatott levelei és írásai - Electa (Budapest, 2022)
LEVELEK
LEVELEK 163 Éppen a precizitás kívánja meg, hogy valamit korrigáljak, amiért azonban Maga nem felelős, mert teljes jóhiszeműséggel hagyományként vette át. Szentkuthy-Pfisterer „ÉS”-ben [megjelent] 1986 szeptemberi „lábjegyzet”-ét 316 nem ismerem, csupán kételkedem a harmincas évekbeli idillikus Szentkuthy-Kerényi kapcsolatban, de hát nem jegyeztem meg abból az időből minden szót. Érdekes azonban, hogy ezután átugorja Szentkuthy az 1941-beli vad támadását Kerényi ellen, és – A mítosz mítosza ide, A mítosz mítosza oda – kékszemű ártatlansággal m egy a hatvanas évekből származó üdvözlő lapra” hivatkozik, amelyet Kerényitől kapott (Sz. O. 75.l.) Ennek az üdvözlő lapnak a hiteles története – mert részem volt benne – a következő: Lányaim a 60-as években egyszer örömmel mesélték, hazaérve a cserkészetből, hogy ott megismerkedtek egy magyar lánnyal, Pfisterer Mariellával, aki mondta, hogy szülei és a lányok szülei Budapesten ismerték egymást. Ez volt Szentkuthyék lánya, rokonok nélkül élt itt Locarnóban, a 3 lány jóban volt egymással, gyakran meghívtuk Mariellát magunkhoz. Egyszer egy ünnep, vagy születésnap alkalmából felmerült az ötlet, hogy írjunk Mariella szüleinek egy társaslapot, melyet mi szülők is aláírunk. Károly nem volt haragtartó természetű, és arra emlékszem, hogy mi nem akartuk megzavarni a 3 cserkészlány barátságát, pláne hogy nagyon meghatott minket a szegény magányos Mariella ragaszkodása a szüleihez, semmi akadálya nem volt, hogy Károly is aláírja a nevezetes kártyát. Persze szó sem esett a gyerekek előtt a Magyar Csillag-ügyről. Így született meg a harmincas évek óta „legjobb barátság” folytonosságának mítosza, és ahogy Maga írja: „a hajdani ügy legnagyobb nyájasság szellemében való elintézettnek vélhető” mivolta. Most írás közben jut eszembe, hogy Mariella egyszer boldogan hozta el édesanyját, Dollyt (Szentkuthy-Pfisterernét) hozzánk, aki hálás volt nekünk a lányával való törődés[ért]. Úgy rémlik, mintha Károly éppen távol lett volna, Itáliában, vagy Görögországban. Ismétlem, kedves Gyula, ez nem válasz a Maga „jó szívvel ajánlott portékájára”, melyet nemcsak respektussal olvastam, hanem figyelemmel és beleéléssel is. Sok helyütt helyeseltem, amit Kerényi gondolatairól mond Szenkuthyval szemben, akinek én azt rovom fel legfőképpen, hogy monomániásan csak a filológusról vett tudomást, minden azon túli terület 316 Szentkuthy M.: Kerényi-ügyben. Szentkuthy-Pfisterer Miklós „lábjegyzete” Lackó Miklós Vita, emlékezés, hagyomány című írásához (Élet és irodalom, 1986. szeptember 19. sz.), Élet és Irodalom, 1986. szeptember 26.