Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék I. (Budapest, 2010)

Pilinszky János

kérvilág földmélyi homályában megkeresni - abban a közös talajban, amelyből minden költészet kivirágzik. Ha valaki is hatott erre a zárt - kissé talán gőgösen is zárkózott a költészetre, akkor az biztosan József Attila volt. Részben gazdagságával, azzal, amivel az utána követke­ző költők generációiban csaknem mindenkire hatott. Jó­zsef Attilának a világhoz, valósághoz fűződő kapcsolata olyan sokrétű, árnyalt, olyannyira átélt, hogy szinte min­den lehetséges meglátási, megélési módot modellként, és szépségének erejével továbbsugároz. A hatás másik, fontosabb oka az, hogy Pilinszky Jó­zsef Attila színes és szuggesztív költészetében ugyanaz­zal - vagy legalábbis nagyon hasonló - életérzéssel ta­lálkozhatott, amelyet későbben a maga következetes mo­notóniájával csaknem minden versében kifejezett. József Attila költészetében a semminek, a létezés szorongással teli magányának és esetlegességének megélése és kife­jezése, mint Bori Imre szép tanulmányában is kifejti, jó­val megelőzi az egzisztencialista filozófia rokon megál­lapításait - megelőzi és költészetében megvalósítja. Bori a semmi meglátását - melyet ő az elidegenedettség fel­ismerésének tart - a József Attila-i világkép tudatos ré­szének tekinti, ha hangsúlyozza is, hogy ez a létfilozófia „filozófiai jellegű, de nem filozófia, s nem rendszer egy filozófiai konstrukció, építmény értelmében”. Nem József Attila költészetének vizsgálata a célunk, csak e költészet egy bizonyos hatásának megértetése - de éppen a hatás nyomon követéséhez látszik szükségesnek József Attila semmi­ megélésének bonyolultságát is éreztetni. Költé­szete formaelemeiből kell kiindulnunk, mint ahogyan Pi-

Next