Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék I. (Budapest, 2010)
Pilinszky János
kérvilág földmélyi homályában megkeresni - abban a közös talajban, amelyből minden költészet kivirágzik. Ha valaki is hatott erre a zárt - kissé talán gőgösen is zárkózott a költészetre, akkor az biztosan József Attila volt. Részben gazdagságával, azzal, amivel az utána következő költők generációiban csaknem mindenkire hatott. József Attilának a világhoz, valósághoz fűződő kapcsolata olyan sokrétű, árnyalt, olyannyira átélt, hogy szinte minden lehetséges meglátási, megélési módot modellként, és szépségének erejével továbbsugároz. A hatás másik, fontosabb oka az, hogy Pilinszky József Attila színes és szuggesztív költészetében ugyanazzal - vagy legalábbis nagyon hasonló - életérzéssel találkozhatott, amelyet későbben a maga következetes monotóniájával csaknem minden versében kifejezett. József Attila költészetében a semminek, a létezés szorongással teli magányának és esetlegességének megélése és kifejezése, mint Bori Imre szép tanulmányában is kifejti, jóval megelőzi az egzisztencialista filozófia rokon megállapításait - megelőzi és költészetében megvalósítja. Bori a semmi meglátását - melyet ő az elidegenedettség felismerésének tart - a József Attila-i világkép tudatos részének tekinti, ha hangsúlyozza is, hogy ez a létfilozófia „filozófiai jellegű, de nem filozófia, s nem rendszer egy filozófiai konstrukció, építmény értelmében”. Nem József Attila költészetének vizsgálata a célunk, csak e költészet egy bizonyos hatásának megértetése - de éppen a hatás nyomon követéséhez látszik szükségesnek József Attila semmi megélésének bonyolultságát is éreztetni. Költészete formaelemeiből kell kiindulnunk, mint ahogyan Pi-