Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék II. (Budapest, 2010)
Előszó
ELŐSZÓ Beney Zsuzsa és József Attila „Hosszú-hosszú évtizedeket, jóformán egész életemet József Attila közelében töltöttem, mondhatnám, személye szeretetének mitikus légkörében, fájdalmai átélésében, szenvedéseimet összevegyítve azzal a szenvedéssel, mely költeményeiből áradt felém” - egy helyütt így vall Beney Zsuzsa József Attilához fűződő viszonyáról. Vallomás ez, konfesszió, kétségtelenül. Beney az érzelmi telítettséget, a szubjektív hangoltságot igyekszik megérteni, tagolni. Mintegy kívülről látni saját érintettségét. „Ugyanekkor, ugyanezen idő alatt »tanulmányoztam« is verseit, már amennyire a magamfajta inkább érzelmi, mint értelmi megértésre hajlamos személyek bármit is »tanulmányozni« képesek, inkább átéléssel, mint elméleti megközelítésekkel.” Beney kezdettől fogva József Attila lényének, létének és József Attila költészetének a hatása alatt állt, és ahelyett, hogy ezt a hatást elrejtette vagy elfojtotta volna, igyekezett folyamatosan szóra bírni. Szubjektívan interpretálni. Amikor Beney József Attila-képéről beszélünk, egy percig sem felejthetjük el, hogy József Attila életműve nemcsak az irodalmár, hanem a költő Beney számára is különleges erővel bírt. Ugyanakkor ez a hatás, a folyamatos érintettség - látszólag paradox módon - elsősorban nem Beney lírájában csapódott le, hanem a kötetben olvasható esszékben és poétikai-poetológiai írásokban. Beney líz