Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék II. (Budapest, 2010)

Előszó

ELŐSZÓ Beney Zsuzsa és József Attila „Hosszú-hosszú évtizedeket, jóformán egész életemet Jó­zsef Attila közelében töltöttem, mondhatnám, személye szeretetének mitikus légkörében, fájdalmai átélésében, szenvedéseimet összevegyítve azzal a szenvedéssel, mely költeményeiből áradt felém” - egy helyütt így vall Beney Zsuzsa József Attilához fűződő viszonyáról. Vallomás ez, konfesszió, kétségtelenül. Beney az érzelmi telítettséget, a szubjektív hangoltságot igyekszik megérteni, tagolni. Mint­egy kívülről látni saját érintettségét. „Ugyanekkor, ugyan­ezen idő alatt »tanulmányoztam« is verseit, már amennyi­re a magamfajta inkább érzelmi, mint értelmi megértésre hajlamos személyek bármit is »tanulmányozni« képesek, inkább átéléssel, mint elméleti megközelítésekkel.” Be­ney kezdettől fogva József Attila lényének, létének és Jó­zsef Attila költészetének a hatása alatt állt, és ahelyett, hogy ezt a hatást elrejtette vagy elfojtotta volna, igyeke­zett folyamatosan szóra bírni. Szubjektívan interpretálni. Amikor Beney József Attila-képéről beszélünk, egy per­cig sem felejthetjük el, hogy József Attila életműve nem­csak az irodalmár, hanem a költő Beney számára is kü­lönleges erővel bírt. Ugyanakkor ez a hatás, a folyamatos érintettség - látszólag paradox módon - elsősorban nem Beney lírájában csapódott le, hanem a kötetben olvasha­tó esszékben és poétikai-poetológiai írásokban. Beney lí­­z

Next