Bolvári-Takács Gábor: Színfalak árnyékában. Színháztörténeti és tánctörténeti források a 20. századból (Budapest, 2023)

I. KULISSZÁK ELŐTT ÉS MÖGÖTT - PÓDIUM ÉS POLITIKA. Színházművészek és filmművészek pártkongresszusi felszólalásai, 1946–1988

PODIUM ÉS POLITIKA 101 kongresszus határozatai, felel az egész kongresszus. A kérdés így hangzik: mit követelnek tőlünk a dolgozók, mit követel az élet, mire kötelességünk felelni, mekkora az alkotói felelősségünk. A személyi kultuszt annak elítélésével vagy azzal, hogy az érte elsősor­ban felelős vezetőket a pártból kizártuk, korántsem intéztük el. A személyi kultusz maradványa jelentkezik mindenütt, ahol hatalmaskodni lehet, és hatalmaskodni végeredményben nagyon sok helyen lehet. A személyi kul­tusz jelen van ott is, ahol nem az életet elemezve gondolkodunk, hanem a magunk, a hibáink igazolásához gyűjtjük a bizonyítékokat. A személyi kultusz jelen van az olyan intézményben és üzemben, ahol a dolgozók másképpen beszélnek a párttitkárral, és utána másképpen a folyosón, ahol még nem természetes, hogy mindig az igazat kell mondani, annak minden következményével együtt. Ami a kísérletezést illeti, álláspontunk az, hogy tudatos jövőnkkel, a cél­lal, alapállásunkkal, a világnézetünkkel nem kísérletezünk. De a formák­ban, a megoldás módozataiban kísérletezhetünk: a lehetőségek itt csaknem végtelenek. A kísérletezésnél egy a lényeg, ha például valaki szabad vers­sel kísérletezik - az tudjon kitűnő szonettet írni. De ne mondja senki azt, hogy kísérletezik, aki nem tud mást csinálni, csak azt, amit éppen csinál. Aki nem tud szonettet írni, és ezért ír szabad verset, az ne mondja, hogy kísérletezik, hanem vallja be: mást nem tudok, ezért írtam így. (Derültség.) József Attila mindent tudott. És József Attilának szabad volt játszani, mert mindent tudott, minden formához értett, és mert ezeket a formákat - a fart pour fart formáját is - a saját célja, a saját világnézete értelmében tudta felhasználni. A művészet egyik szerepe tehát az, hogy küzd a tudatos jövőért, naponta újat fedez fel és ad az embereknek az élet értelméről. De van a művészet­nek egy másik jellemvonása is: ha tiszta a levegő, mint ahogy most tiszta minálunk, akkor minden a miénk, ami valaha is haladó volt a világon, és különösen minden a miénk, amit nekünk írtak. Ha nem tiszta a levegő, mint ahogy a személyi kultusz idején nem volt az - még azt sem lehetett elmondani, amit egyenesen nekünk írtak. Albániában ebben a pillanat­ban nagyon sok kommunista verset nem lehet elmondani.215 S ez nagyon tragikus. Nálunk is volt ilyen tragikus helyzet. Valaha arról beszélgettünk, hogy semmiképpen sem mondhatjuk el azt a verset, amelyet József Attila nekünk írt: a „Levegőt!” A párt töretlen politikája az ellenforradalom óta visszaadott nekünk mindent, ami a miénk. Éppen ezért el szeretném itt mondani a verset. Hallgassák meg: minden szava pártunk politikáját iga­zolja. (Major elvtárs ezután elszavalta József Attila „Levegőt!” című versét, amit a hallgatóság nagy tapssal fogadott.)

Next