Borbély T. András: Az Ezüst tó. Kurt Weill és elfeledett operája (Budapest, 2022)
3. WEILL SZÍNÉSZOPERÁJÁNAK TÖRTÉNELMI, DRAMATURGIAI ÉS ZENETUDOMÁNYI VIZSGÁLATA - 3.5. Az Ezüst tó nagytotálban - 3.5.3. A darab politikai vetületei
3 5, az Ezüst tó nagytotálban Radio Paris számára komponált, elveszett.327 Bár ebben az időben születik a Der Kuhhandel (A tehénvásár) című darab is, azt csak 1935. június 28-án mutatták be A Kingdom for a Cow (Egy tehén királysága) címmel, némileg megváltoztatott tartalommal és zenei anyaggal Londonban. Ennek az operettnek (Weill is így nevezi) a librettistája a magyar származású Robert Vambery (1907–1999) volt, Vámbéry Ármin világhírű orientalista unokája és Vámbéry Rusztem fia.328 Ez utóbbi politikus és jogász volt, 1924-ben József Attila perében a költő védőügyvédje. A különleges családból származó Vámbéry Róbert keresztapja a walesi herceg volt,329 aki V. György néven 1910 és 1936 között Anglia királya lett (a most uralkodó Erzsébet királynő nagyapja). Vámbéry párizsi emigrációja előtt Berlinben élt. A Schiffbauerdamm Színházban volt vezető dramaturg, onnan ismerték egymást Weillel. Ő volt a dramaturg a Koldusopera 1928-as és a Happy End 1929-es ősbemutatóján.330 Szintén a párizsi periódusban született a II. Szimfónia és az Ígéret útja című oratórium, bár ez utóbbi bemutatójára csak 1937-ben került sor a tengeren túlon. Weill első szimfóniája (ha van második, kell, hogy legyen egy első is), amelyet Berlini Szimfóniának is neveznek, 1921-ben született.331 Ez volt a zeneszerző életében az a korszak, amikor épp a szakmát tanulta Busoninál, az ekkor írt zenéi kiforratlanok, a szerző még nem teljesen elégedett a művekkel. Meghallgatva a kompozíciót, valóban hiányoznak belőle azok a jegyek, amelyek a „tipikus Weill”-zenékben megtalálhatóak. Formailag, valamint szerkesztés és hangszerelés tekintetében hibátlan alkotás, kiváló mestermunka, de hiányzik belőle Kurt Weill ujjlenyomata. Tipikus 10-es, 20-as évekbeli, határfeszegető zene. Maga Weill nem számolta ezen művét a kész alkotások közé. Így, amikor Párizsban megírja a II. Szimfóniát azt az elsőként, illetve Szimfonikus Fantázia néven tartja számon. Az ősbemutató (ez utóbbi címmel) 1934. október 11-én volt Amszterdamban, a Concertgebouw zenekarát Bruno Walter vezényelte. Ezüst tó-stíluselemeket itt is lehet találni, de azokat nem lehet idézeteknek tekinteni, egyrészt mert funkciójában mások, másrészt, mert azokat nem lehet nagyon markánsan felismerni. A hasonlóság oka az lehet, hogy a két mű a keletkezési idő tekintetében közel áll egymáshoz. Ilyen hasonlóságon értem például: a II. Szimfónia elején a trombita úgy veszi át a vezető szerepet egy markáns dallammal, ahogyan Az Ezüst tó nyitányában a Caesar-Songot idéző 327 Stenzl, 2014, 202. 328 Marx, 1991, 168. 329 Sárközy, 2013, 171. 330 Trapp, 1999, 964. 331 Ezt nem szabad az 1928-as Berlini Requiemmel összekeverni! 269