Duló Károly: A néző filmje (Budapest, 2006)
IV. Filmdramaturgia
140 tV Filmdramaturgia „Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú. Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú. Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami. Hát akkor mi?” Örkény ISTVÁN: Az élet értelme (részlet) Engedtessék meg ehhez a madzaghoz hasonlítani a dramaturgiát! A filmkészítés minden egyes fázisában felbukkannak ilyen-olyan, többnyire jó, olykor kiváló, máskor csapnivaló elemek. A dramaturg dolga a válogatás, az elképzelés határozott szándékká való átalakítása és a megszerkesztés. Ahogy teszi, abban gyakran fordul bevált receptekhez, sablonos megoldásokhoz - „mellékes, harmadrangú valamikhez” -, mégis komolyan hozzájárul ahhoz, hogy a részletekből összeálljon a rend. „...gyönyörű képességünk, a rend, mellyel az elme tudomásul veszi a véges végtelent, a termelési erőket odakint s az ösztönöket idebent...” József ATTiLA: A város peremén (részlet) 2. Filmtípusok A rend megszerkesztésének első lépése, hogy az alkotók tisztázzák: mit is akarnak? Ha a XIX. és a XX. század fordulóját - vagyis a film szárnypróbálgatásának időszakát - vesszük nagyító alá, szinte a legelső pillanatokban útelágazásra bukkanunk. A szokatlan hitelességgel a vár