Epiktétosz: Epiktétosz összes művei + 2., javított kiadás (2016) - Electa (Budapest, 2014)
Steiger Kornél: A sztoikus etika és Epiktétosz lélekterápiája
1. A SZTOIKUS KTIKAI TANÍTÁS NÉHÁNY NYITOTT PROBLÉMÁJA 329 heves indulat (például az őrjöngő düh). Az érzeteket, emóciókat és indulatokat a sztoikusok négy osztályba sorolják. Ezek: az élvezet (hédoné), a fájdalom (lüpé), a vágy (epithitmia) és a félelem (probosz). Minden pathosz e négy osztály valamelyikének az alesete. Magától értetődő, hogy az animális pikerószisz az emóciók szerint orientálódik, hiszen az élőlény „örvend mindannak, ami testének kedvező, és visszaretten mindattól, ami kedvezőtlen” (Gellius 12.5.7). Gyökeresen megváltozik a helyzet, amikor az emberi egyedben működni kezd a „vezérlő lélekrész” (,hegemonikon), a gondolkodás. A racionális pikerószisz számára az emóció már nemcsak hogy nem tölt be irányító funkciót, de jelenléte egyenesen káros is lehet: az emóciótól való megszállottság az az állapot, amikor az értelmes emberen az értelemmel ellentétes indulatok, érzelmek uralkodnak el. Etikai szempontból azért káros, mert az érzelme, indulata szerint cselekvő ember jobbára az erényes viselkedéssel homlokegyenest ellentétesen cselekszik, episztemológiailag pedig azért, mert a pathosz eltorzítja a gondolkodást (Diogenész Laertiosz 7.110), a pathosz hamis ítélet (Diogenész Laertiosz 7.111). Ezért a sztoikusok szerint a filozófusnak az a feladata, hogy animális pathoszait száműzze, kigyomlálja magából. Azt... mondják, hogy a bölcs érzelemmentes (apathész), mivel nem is hajlamos a pathácsokra. Diogenész Laertiosz 7.117 Gyakorta kérdezték, hogy a mérsékelt érzelmek-e a jobbak, vagy az érzelemmentesség. A mieink [= a sztoikusok] száműzik azokat, a peripatédikusok mérsékelik. Én nem látom be, hogyan is lehetne hasznos vagy üdvös bármely köztes betegség. Seneca: Erkölcsi levelek 116.1. Németh András fordítása Valamikor a sztoa későbbi korszakában ez a merev dogmatizmus enyhül, és megjelenik a „jó érzelem” fogalma. Azt mondják, a jó érzelmeknek (eupatheia) három fajtája van: az öröm (khara), az óvatosság (eulabeia) és a kívánság (bulészisz). Az öröm az élvezet megfelelője: a lélek racionális felajzottsága. Az óvatosság a félelemés racionális kerülés. A bölcs ugyanis semmiképpen nem fél, de óvatos. A vágyakozás megfelelőjének mondják a kívánságot, amely racionális törekvés.6 Diogenész Laertiosz 7.116 6 A fájdalomnak nincs megfelelője, mert ezt a pathoszt a bölcs teljesen kiküszöbölte a lelkéből.