Fodor András: Kulcsolt vállak tengelye - Összegyűjtött esszék. Első kötet (Budapest, 2014)
Hidas Antal-kötetről, Az ellenforradalom földjénről. „Emigrációs nyelve van — mondta, s szembeállította vele a saját proletárköltészetének ízes magyar nyelvét, szellemét, dallamát.” A bécsi év helyszínek, személyek, szellemi áramlatok szerinti föltérképezése érdekesebb, mint a közben írt versek taglalása. Igaz, hogy ebben a lírában távolabbról nézve egybeolvadnak a szimbolisztikus, avantgárd és folklorisztikus elemek, de Szabolcsi túlságosan közelről, aprózó szempontok szerint vizsgálja az eredményt, sok jelentéktelen kísérletnek is bő teret szentelve. A fontos verseket azonban (Ülni, állni, ölni, halni, Ha ki erői ember, Hangya, Verettetvén) jó érzékkel és körültekintően elemzi, magasabb szintre emeli. A belső tudatosodás folyamatát tükröző versek láttán egyetérthetünk a bátran kinyilvánított nézettel: József Attila személyisége már Bécsben kialakul; a Verettetvény szerzője tulajdonképpen szocialista költő. * Párizs, Bécshez képest a kezdeti kiábránduláson, a hazai (családi) bajok kísértésén túl a tekintetben tanulságos, ahogy a különféle izmusok, a kortárs francia líra ingerei közt az ifjú költő mindinkább megtalálja saját formaeszményét, ahogy ars poeticája szigorúbbá, tárgyszerűbbé lesz. A monográfus nem kerüli ki a lehetséges új kapcsolódások nyomozását (kutatásai közben derül ki, hogy a Rákosi emlegette "Humanitéban általa beajánlott, közölt József Attila-versek nem léteznek!), még a magyar szürrealizmus hazai hátországát is fölrajzolja, de tény, hogy a L’Esprit Nouveau-nak csak egyetlen száma jelent meg (benne a Proletár-dal francia változata), s hogy első vonalbeli szürrealista költőhöz József Attila nem kötődött. Annál inkább Villonhoz. Igazolódik Németh Andor tétele: a két nagy párizsi élmény Villon volt és a forradalmi dialektika. Nem „a szürrealizmus világalakulásának sodrában és állandó kontaktusában alakul” tehát a húszéves magyar fiatalember hírája, ahogy Bori Imre véli. Párhuzamosan ugyan a korabeli szabad asszociációs törekvésekkel, de szoros kontaktusban mindenekelőtt önnön verslogikájának alkatából, saját szemléletből eredő törvényeivel. Ne felejtsük, hogy már a makói diák is ilyen képeket konstruált: „akarásom leölt hízóként haldokol”, s a bécsi ifjú szerint „csontjainkban a velő foszforeszkál” és „a szemhéj selyemüvegből van”. Tehát — folytatnám az ellenérvet — József Attila látásában a nagyvilág hatásai közé lépve is eredendő, s mindinkább uralkodó tulajdonság az érzékletes-konkrét. Percepciójának ezt az értelemmel, szabatos dikcióval kötött, ép hangzásba, ritmusba, formanyelvbe testesülő tulajdonságát még a Franciaországban ihletődött Medáliák-ciklustól sem lehet elvitatni. Ezt a költői logikát követhetjük a verstechnika dolgában is szorosabbra fogott, a villoni „apró képek” modorában írt Proletár-dalban, a Biztatóban és a Bevezetőben. A Biztató elemzésében Gyertyán igen elmés 169