Foghtűy Krisztina - Szepesházyné Kurimay Ágnes (szerk.): Múzeumpedagógiai tanulmányok III. - ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Intézet Pedagógiatörténeti Tanszék közleményei . / ELTE-PPK Oktatásmódszertani Központ közleményei 1. (Budapest, 2003)
Természettudomány és múzeumpedagógia
Darvas Lászlóné: „Tanulás a fenntarthatóságért” a múzeumpedagógiában „A természeti örökség védelme szempontjából egy leegyszerűsített hármas jelszóval határozhatjuk meg a természettudományi múzeumok feladatát. Gyűjteni, kutatni, támogatni a védelmet. - idézem Matskási István Természettudományi múzeumok a veszélyeztetett világban” című tanulmányából. Természeti örökségünk védelmének egyik kulcskérdése az élővilág óriási változatosságának, a biológiai sokféleségnek, az egyre gyakrabban emlegetett „biodiverzitásnak” a védelme.”23 Az ember saját életlehetőségeit gyengíti az élőhelyek és élőlények sokféleségének, saját környezetének a termelés fejlődése során végzett pusztításával. Hangsúlyok az agrár-környezetvédelemben A nemzeti agrárprogram egyik fejezete az agrár-környezetvédelem, annak stratégiáját, legfontosabb irányait, tennivalóit, területeit foglalja magába. Három fontos tényezője az agrár-környezetvédelem piaci tényezővé válása, a más típusú földhasználat és a minőség, a minőségbiztosítás megjelenése. „[...] egyre inkább piaci tényezővé válik az agrár-környezetvédelem, tehát az agrárgazdaságban az agrár-környezetvédelem és annak hatása kemény piaci eszköz. Ez nem ábrándos zöldek illúziója, hanem ez a versenyfutás egyik lényeges tényezője a jövőben. [...] A második pont... az alapvetően más típusú földhasználatnak a kérdése. Háromtípusú mozaikokból fog összeállni az ország területe. Az egyik az úgynevezett védett területek, vagy természetvédelmi, vagy vízbázisvédelmi, vagy egyéb okok miatt. Ezek aránya körülbelül 10 százalék, jelenleg 9% körül van, ez 10-11 -re felmehető még. A második és a harmadik az extenzív gazdálkodási foltok és az intenzív gazdálkodási foktok, és ezek aránya. [...] Nem lehet az ország egész területén biogazdálkodást folytatni, illetve lehet, de akkor annak nagyon súlyos gazdasági következményei lesznek. Tehát mindig lesznek intenzív és lesznek extenzív foltok. Ezek aránya változhat, fog is változni a jövőben. De az extenzív és az intenzív az nem azt jelenti, hogy egyik helyen szabad rombolni a környezetet, a másikon megvédeni kell. Mindkét területen megfelelő szabályok kellenek az agrár-környezetvédelemben, a műtrágyahasználatban, a vegyszerhasználatban, a talajművelésben......A harmadik pont pedig a minőség. A minőség és a minőségbiztosítás új tényező... az agrárgazdaság területén.. .”24 Az agrár-környezetvédelemben határozottan jelenik meg a biodiverzitás megőrzésében való részvétel, a környezet genetikai sokfélesége fenntartásának szándéka, ez a növényvilágban a kultúrnövényekre is és a vadon élő és háziállatokra is vonatkozik. „Az 23 Részlet Matskási István Természettudományi múzeumok a veszélyeztetett világban című tanulmányából in Természet Világa. A természet múzeuma 2002. különszám 24 Részlet Láng Istvánnak a Helyzetkép és értékelés a fenntartható fejlődésről RIO+5 konferencián elhangzott előadásából (Konferencia: 1997. december 17. TIT Stúdió).