Földesi Tamás: A Janus arcú titok. A titkok titka (Budapest, 2005)
IV. A titok erkölcsi megítélése
lemre van szükség. Erről Sebestyén a következőket írja: „Mi a kegyelem? Isten azon erénye vagy tökéletessége, amely által szuverén szeretettel hajol le... a gyarló bűnös emberhez” (Sebestyén J.: i. m. 77. old.). S e tétel hátterében az húzódik meg, hogy az ember a bűnt a maga erejéből nem teheti jóvá, az ember kegyelemre szorul és „a bűnre csak a megigazulás által történő megváltás lehet a hatékony isteni válasz” (Szűcs F. i. m. 33-34. old.). Ugyancsak Szűcs állapítja meg, hogy „a bűn nem megszűnik, hanem megbocsáttatik” (Szűcs F. i. m. 81. old.).72 Mindennek logikus következménye, hogy a bűnök jóvátétele is fontos szerepet játszik a protestantizmusban. A második helvét hivatás külön fejezetben foglalkozik a jó cselekedetekkel mint a jóvátétel fő formájával. Ahogy a protestantizmus bűnfelfogása fő vonalával egybeesik a katolicizmuséval, úgy hasonló jellemzi a titokra vonatkozó koncepciót is. A protestantizmus titokkoncepciója - a katolicizmuséhoz hasonlóan - az igazságra és a hazugságra épül. Ennek jegyében az alapgondolat az isteni eredetű igazság helyeslése és a hazugság gyökeres elutasítása. Szűcs F. hivatkozik arra, hogy Jézus szerint a tanítványi beszédnek éppen az igazság és a hamisság egyértelműsége a jellemzője, sőt idézi József Attilát is, hogy „az igazat mondd, ne csak a valódit” (Szűcs F. i. m. 155. old.). Ennek alapján a Bibliára építve hangsúlyozza Szűcs, hogy a sátán a hazugság atyja (János Evangélium 844).73 72 Noha a protestáns etika hangsúlyozza, hogy elvileg minden bűn megbocsátható, van olyan felfogás is, hogy a jegeslegsúlyosabb bűnök a Szentlélek elleniek, mégsem bocsáthatók meg. 73 Ez összhangban áll az Újszövetség egyik leghíresebb gondolatával, ahol Jézus azt mondja tanítványainak, hogy „ha nem legyen a ti beszédetek így, így, nem, nem, ami pedig azon felül való, a gonosztól vagyon” (Újszövetség, 1991, Gedeon Társaság, 5. old.).