Gelencsér Gábor: Az eredendő máshol - Magyar filmes szólamok (Budapest, 2014)

Az eredendő máshol

AZ ÚJ NARRATIVITÁS FORMÁI nek köszönhetően kiegészül az experimentális szemléletből fakadó törekvésekkel. A BBS alaptevékenységébe még nem, az avantgárdo­kéba pedig egyáltalán nem illik bele a hagyományos nagyjátékfilmes forma. Mindez persze nem jelenti azt, hogy szórványosan ne készül­nének a hatvanas-hetvenes évek fordulójától egész estés játékfilmek. Az sem véletlen ugyanakkor, hogy kezdetben a sorsuk meglehetősen viszontagságos. Az első, még felülről indított, s kollektív feladatként elképzelt terv végül a BBS falain kívül, a Budapest Filmstúdióban va­lósul meg, de csak kétéves betiltás után jut el a közönséghez (Kósa Ferenc: Tízezer nap, 1965/67).­ A BBS első egész estés játékfilmjét, a főiskolai pályázatra készült Agitátorokat (Magyar Dezső, 1969) szintén betiltják. Ezt követően Maár Gyula Prés (1971), Lányi András Seges­vár (1974) és Bódy Gábor Amerikai anzix (1975) című filmje jelenti a szórványos kivételt. S természetesen az sem véletlen, hogy ezek a BBS-nagyjátékfilmek egytől egyig szemben állnak a játékfilmstúdiók­ból kikerülő munkákkal, és különböző módon igyekeznek átalakítani a bevett fikciós sémákat,s az Agitátorok és a Segesvár az esszével kísér­letezik, a Prés a Jancsó-féle parabolikusság alternatíváját keresi, míg a legradikálisabb Amerikai anzix a filmnyelvi kísérletek eredményeit építi be fiktív történetébe, s ezzel a magyar sorsválasztás történelmi alternatíváit az egyetemes és időtlen absztrakció magasságába emeli.­ A nyolcvanas évek közepétől az egész estés forma nem azért válik paradigmatikussá, mert évről évre folyamatosan és rendszeresen ké­szülnek ilyen típusú, netán a korábbiaknál jobb filmek, hanem azért, mert Szirtes András A pronima bolyok története ( 1983), Müller Péter Ex­­kódex (1983) és Wahorn András Jégkrémbalett (1984) című egész estés BBS-játékfilmje meghatározó szereplője lesz egy filmtörténeti irány­zatnak, nevezetesen az új érzékenységnek." Ezek a filmek nem elő- " A film születésének és bemutatásának kultúrpolitikai körülményeihez lásd Varga Balázs: Tűréshatár. Filmtörténet és cenzúrapolitika a hatvanas években, in: Kisantal Tamás - Menyhért Anna (szerk.): Művészet és hatalom. A Kádár-korszak művészete, Bu­dapest, József Attila Kör - L’Harmattan, 2005, 123-131. 4 Lásd ehhez: Hirsch Tibor: Játékfilmek kora. A hatvanas évek fikciós formái, in: Gelencsér Gábor (szerk.): BBS 50, i. m. 61-77. 5 Ezúttal természetesen csak az egész estés játékffl­me­sről van szó, hiszen a doku­mentumfilmek, a dokumentarista játékfilmek és a kísérleti filmek között szintén ta­lálunk egész estés hosszúságúakat, sőt többrészes sorozatokat is - igaz, szintén csak a hetvenes évektől. "Az új érzékenység és a BBS kapcsolatához lásd Pápai Zsolt: Mellérendelő kap­csolatok. Az intézményesülés kérdései és a nyilvánosság problematikája a magyar új érzékenység filmjeiben, in: Gelencsér Gábor (szerk.): BBS 50, i. m. 143-155.

Next