Gelencsér Gábor: Az eredendő máshol - Magyar filmes szólamok (Budapest, 2014)
Az eredendő máshol
AZ ÚJ NARRATIVITÁS FORMÁI nek köszönhetően kiegészül az experimentális szemléletből fakadó törekvésekkel. A BBS alaptevékenységébe még nem, az avantgárdokéba pedig egyáltalán nem illik bele a hagyományos nagyjátékfilmes forma. Mindez persze nem jelenti azt, hogy szórványosan ne készülnének a hatvanas-hetvenes évek fordulójától egész estés játékfilmek. Az sem véletlen ugyanakkor, hogy kezdetben a sorsuk meglehetősen viszontagságos. Az első, még felülről indított, s kollektív feladatként elképzelt terv végül a BBS falain kívül, a Budapest Filmstúdióban valósul meg, de csak kétéves betiltás után jut el a közönséghez (Kósa Ferenc: Tízezer nap, 1965/67). A BBS első egész estés játékfilmjét, a főiskolai pályázatra készült Agitátorokat (Magyar Dezső, 1969) szintén betiltják. Ezt követően Maár Gyula Prés (1971), Lányi András Segesvár (1974) és Bódy Gábor Amerikai anzix (1975) című filmje jelenti a szórványos kivételt. S természetesen az sem véletlen, hogy ezek a BBS-nagyjátékfilmek egytől egyig szemben állnak a játékfilmstúdiókból kikerülő munkákkal, és különböző módon igyekeznek átalakítani a bevett fikciós sémákat,s az Agitátorok és a Segesvár az esszével kísérletezik, a Prés a Jancsó-féle parabolikusság alternatíváját keresi, míg a legradikálisabb Amerikai anzix a filmnyelvi kísérletek eredményeit építi be fiktív történetébe, s ezzel a magyar sorsválasztás történelmi alternatíváit az egyetemes és időtlen absztrakció magasságába emeli. A nyolcvanas évek közepétől az egész estés forma nem azért válik paradigmatikussá, mert évről évre folyamatosan és rendszeresen készülnek ilyen típusú, netán a korábbiaknál jobb filmek, hanem azért, mert Szirtes András A pronima bolyok története ( 1983), Müller Péter Exkódex (1983) és Wahorn András Jégkrémbalett (1984) című egész estés BBS-játékfilmje meghatározó szereplője lesz egy filmtörténeti irányzatnak, nevezetesen az új érzékenységnek." Ezek a filmek nem elő- " A film születésének és bemutatásának kultúrpolitikai körülményeihez lásd Varga Balázs: Tűréshatár. Filmtörténet és cenzúrapolitika a hatvanas években, in: Kisantal Tamás - Menyhért Anna (szerk.): Művészet és hatalom. A Kádár-korszak művészete, Budapest, József Attila Kör - L’Harmattan, 2005, 123-131. 4 Lásd ehhez: Hirsch Tibor: Játékfilmek kora. A hatvanas évek fikciós formái, in: Gelencsér Gábor (szerk.): BBS 50, i. m. 61-77. 5 Ezúttal természetesen csak az egész estés játékfflmesről van szó, hiszen a dokumentumfilmek, a dokumentarista játékfilmek és a kísérleti filmek között szintén találunk egész estés hosszúságúakat, sőt többrészes sorozatokat is - igaz, szintén csak a hetvenes évektől. "Az új érzékenység és a BBS kapcsolatához lásd Pápai Zsolt: Mellérendelő kapcsolatok. Az intézményesülés kérdései és a nyilvánosság problematikája a magyar új érzékenység filmjeiben, in: Gelencsér Gábor (szerk.): BBS 50, i. m. 143-155.