Gelencsér Gábor: Közelkép: Portrék, témák, formák a magyar film történetéből (Budapest, 2022)
PORTRÉK - Pontokból vonal (Sára Sándor és a magyar filmkultúra)
71 PONToKBÓL VONAL évtizedekre elszakadnak egymástól, hogy aztán a rendező utolsó mozifilmjét, az Orfeusz és Eurydikét (1985) ismét Sára fényképezze (s ezzel ő is lezárja önálló játékfilmes operatőri munkásságát), méghozzá mind a saját, mind Gaál addigi filmjeitől igen eltérő stílusban, hiszen Gluck operájának adaptációjáról van szó, méghozzá a hasonló műfajú filmekhez képest is erőteljesen stilizált felfogásban. A hatvanas években indul el Mára operatőri együttműködése legszorosabb rendezőtársával, Kósa Ferenccel, akivel egymás után öt játékfilmet forgatnak együtt, elsőként a Tízezer napot, majd Kósa parabolikus trilógiáját (Ítélet; Nincs idő; Hószakadás), végül A mérkőzést (1981). De Sára fényképezi a rendező egyetlen BBC-rövidfilmjét, a József Attila elbeszéléséből készült Öngyilkosságot (1967) is. Több film fűzi szabó Istvánhoz, s ezek a rendező pályáján szintén a változatosabb stílusú alkotások közé tartoznak: a még fekete-fehér Apa (1966) az idősíkok és tudatszintek között cikázó modernista mentális utazásfilm példája; a Tűzoltó utca 25. (1973) ugyancsak, viszont itt már a szereplők, a történelmi korszakok és a mindezt keretező ház lakásai, terei színes, szürrealista álomvilágban oldódnak fel; a Budapesti mesék (1976) pedig a képi allegória megteremtésére tesz kísérletet „főhősével”, a sárga villamossal. Mára további operatőri munkái különböző rendezők oldalán még inkább fokozzák stílusának változatosságát Kardos Ferenc és Rózsa János játékos burleszkjétől, a Gyerekbetegségektől (1966) Huszárik Zoltán Szindbádjának (1971) szecessziós világán át Ranódy László Móricz-adaptációjának, az Árvácskának (1976) lírai balladájáig és Radványi Géza „hazatérő” filmjének, a Circus Maximusnak (1980) klasszikusabb vizuális fogalmazásmódjáig. Ha mégis arra vagyunk kíváncsiak, mi tekinthető a rendező és az operatőr legsajátosabb, szerzői stílusának, akkor a legtöbb közös vonást a hatvanas–hetvenes években forgatott, előbb fekete-fehér, majd színes filmjeiben találjuk, legyenek azok rövid- vagy egész estés, dokumentum- vagy játékfilmek, sára maga fényképezte rendezései, avagy más rendezők oldalán végzett operatőri munkái. A kisebbség és a nagyság sára sándor életműve a kisebbségek melletti kiállásról szól – filmképeiből viszont egyfajta nagyság, monumentalitás, felfokozott retorika árad. A kettő eredője a társadalmi elkötelezettség és az alkotói szenvedély, ahogy azonosul a vert helyzetben élőkkel, s bemutatja világukat.