Gelencsér Gábor: Közelkép: Portrék, témák, formák a magyar film történetéből (Budapest, 2022)
PORTRÉK - Egy küldetéses ember (Kósa Ferenc)
PORTRÉK 80 ahogy az öngyilkossági jelenetet sem „datálja vissza”. A film végül a „puha” kultúrpolitika kiszámíthatatlan működési módjának köszönhetően kijut az 1967-es cannes-i fesztiválra, ahol elnyeri a legjobb rendezés díját, így két év késéssel itthon is bemutatják, s ezután már egy sor hazai elismerést kap. A filmbeli barátságtörténet morálját tehát az alkotó személyes morális magatartása is hitelesíti. Ám e művön kívüli szempontnál jóval meggyőzőbb a Tízezer nap máig lenyűgöző esztétikai fegyelme és rendje, amely a szereplők és a történet erkölcsi kihívásait, drámáját, annak mélységeit és magasztosságát, a megingásokat és a mindenek feletti elvhűséget közvetítik. széles István és Bánó Fülöp együtt éli a Horthy-korszak nyomorúságos paraszti életét. Bánó kommunistaként próbál változtatni sorsukon, széles egyedül a földhöz való archaikus ragaszkodásban bízik. A történelem többször is szembefordítja őket egymással, próbára téve barátságukat. Bánó ’45-ben földet oszt, majd a téeszesítéssel visszaveszi, s a beszolgáltatást megtagadó barátját munkatáborba száműzi, széles viszont ennek ellenére bújtatja őt az ’56-os forradalom alatt. A hatvanas évek konszolidációjakor már ő is belép a téeszbe, saját további életét viszont hiábavalónak találja, s öngyilkosságot kísérel meg. A történelem kibírhatatlan terhét talán a fia, az utódok képesek immár jobb körülmények között tovább vinni. A konszolidáció eredményességét sugalló zárlat már kétségtelenül megfelel az aczéli intenciónak (e téren a rendező ugyanis engedett a nyomásnak: így alakult ki a film jelentős jelenig ívelő keretes szerkezete). A Bartók és József Attila szellemi útmutatásával felvértezett, a tengerig eljutó, a végtelen perspektíva távlatát elnyerő fiú allegorikus képe mindazonáltal – a kultúrpolitikai beavatkozás következményeként – külsődleges, mondhatni ideologikus marad, szemben az addig elvezető harminc év emelkedettségében is megrendítő szenvedéstörténetével. Az esztétikai bicsaklást akár a cenzori beavatkozás kicselezésének, jobban mondva leleplezésének is tekinthetjük. A történelmi fejezetekben család- és barátságtörténetet látunk, amelyben különösen széles István hozzátartozóinak jut fontos szerep, ám a történet fordulatait kizárólag politikai események és az azok melletti vagy elleni kiállás alakítja. A személyes lélektani motiváció tehát háttérbe szorul, vagy ha látszik is belőle valami, az nem pszichológiailag, jóval inkább ideológiailag motivált (beleértve a legmélyebb egzisztencialista krízist, az öngyilkosságot is). A szereplők eszmék, s nem érzelmek mentén élik az életüket; érzelmi krízisük is eszméik következménye. Ennek megfelelően beszélnek és mozognak, azaz