Havasréti József - Szijártó Zsolt (szerk.): Reflexió(k) vagy „mélyfúrások”? A kultúrakutatás változatai a „kulturális fordulat” után - Kommunikáció- és kultúratudományi tanulmányok (Budapest, 2008)
4. Underground
HAVASRÉTI JÓZSEF illetve a művészet hatalmába kerítő lélekállapot szublimálatlan formában ömlik át a szövegbe, afféle (töménységének és intenzitásának köszönhetően már-már fogyaszthatatlan) „szuperirodalmat” hozva létre, így például a Szövegkáprázat (Szidpa Bardo) esetében. Végül itt kell megemlíteni azokat a műveket, amelyek esetében a közvetlen életrajzi vonatkozás indiszkréciót eredményez. Persze az indiszkréció összetett jelenség, nem merül ki annak veszélyében, hogy a szövegek és a képek láttán egyesek esetleg magukra ismernek. A teljesség kedvéért arra a nézetre is utalni kell, mely az indiszkréciót kreatív erőforrásnak, megkerülhetetlen teremtőerőnek tekinti.10 De akár helytálló az indiszkréció e felfogása, akár nem, a tapintatlanság sok mindent és sok mindenkit kellemetlenül érinthet. Ilyen az indiszkréció a művel szemben: a publikáció tapintatlan gesztusa a gyenge vagy félkész művek védtelenségére irányíthatja a figyelmet. Ennek megfelelően az indiszkréció kompromittálhatja magát a szerzőt is: olyan szövegek is kiadásra kerülhetnek, melyek rossz színben tüntetik fel akár művészi, akár morális tekintetben. És végül valóban felmerül az indiszkréció veszélye másokkal szemben. Hajas esetében egyébként az indiszkréció-faktor a jelek szerint különlegesen erőteljes, mind az őt értelmező kritikai szövegekben, mind a kiadások szempontjait ismertető írásokban meghatározó helyet foglal el. Túrai Tamás a Szövegkáprázatról írott tanulmányában megjegyzi: „Hajas művészetét rendkívül sokra tartom, ezt a szó filozófiai értelemben is szadista írását pedig, mely valószínűleg a legvadabb ilyen nemű szöveg, melyet magyar nyelven írtak sokatmondó kudarcnak, és méltányolom az ettől független személyes indítékokat is, melyek megjelenését késleltetni akarják” (Túrai 1990, 103). Ez az álláspont azonban nemcsak a szövegekre, hanem a képekre is érvényes. Beke László a Képkorbácsolás kötet közléspolitikai és filológiai megfontolásainak ismertetésekor . Az „önkifejező erő megsokszorozódásaként” értelmezhető határszövegek közé sorolhatók például József Attila pszichoanalitikus kezelésének dokumentumai. Lásd Előszó. In Horváth-Tverdota (szerk.) 1990. 10. 10 E kérdéskör klasszikus dokumentuma: „Indiszkréció az irodalomban”. A Nyugat ankétja. Nyugat, 1927. március 1., 451-470. Kosztolányi szerint „Természetesen jó volna igaznak lenni s amellett tapintatosnak, sebkímélően nemesnek és polgári értelemben „ízlésesnek” is. Csakhogy ez nem lehetséges. [...] Az író legyen kegyetlen” (Indiszkréció az irodalomban, 1927, 458).