Horváth Kornélia: Költészet és forma - Líraszemléleti kérdések a magyar irodalomban - Universitas Pannonica 28. (Budapest, 2014)
A "keletkező szó" poétikája (József Attila: Gyöngy)
A „KELETKEZŐ SZÓ” POÉTIKÁJA (József Attila: Gyöngy) (Martin Heidegger)35 A József Attila elméleti írásaiból kibontható nyelv-, művészet- és költészetkoncepciót, továbbá az annak központi kategóriájaként figurálódó „keletkező” vagy „születő” szó teóriáját a hazai kritikai recepció eltérő módokon közelítette meg. Részint valamiféle ősi, rituális szertartásokra visszamenő, mágikus-mitikus nyelvhasználat metaforájaként értelmezte (Tverdota György, Horváth Iván, Valachi Anna),36 részint nem annyira a „keletkező szó” konceptusára, mint inkább az Ady-vízióban röviden vázolt „névvarázs”-elméletre támaszkodva - a középkori misztika gondolati örökségét fedezte fel benne (Miklós Tamás);az ismét más esetben pedig (mint Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor) a modern, saussure-i alapokon álló deskriptív nyelvészet statikus kategóriái és „A nyelv nem azért költészet, mert őspoézis lenne, hanem a poézis a nyelvben történik meg, mert a nyelv megóvja a költészet eredendő lényegét.” 35 Heidegger 1988,113. 36 Vö. Tverdota 1986a, 54-75, Tverdota 1986b, 174-197, Horváth 1985,559-570. Valamint: „A húszas-harmincas évek fordulóján József Attila tudatos valákos módjára alkotott, a keletkező szó teremtő erejébe vetett hittel írt verset és kritikát egyaránt.” Valachi 2003,169. 37 „A misztika szabatossága ez, hiszen a varázslat, a misztikus lényegmegragadás gondolata, ha komoly, cseppet sem irracionális, ellenkezőleg, az emberi racionalizálás, az emberi logika »anyaggyőző« teljesítménye.” Miklós 1988,55.