Horváth Kornélia: Költészet és forma - Líraszemléleti kérdések a magyar irodalomban - Universitas Pannonica 28. (Budapest, 2014)
József Attila a nyelvről, a nemzetről és költészetről
Jelen tanulmányban aligha vállalkozhatnánk a József Attila-írások részletes és szisztematikus áttekintésére, hozzátehetjük, a kérdés szakirodalmának ismeretében ez talán kevéssé is látszik szükségesnek, másfelől pedig egy effajta, a szerzői teoretikus életmű teljességre törő értelmezési kísérlete - a korpusz igencsak szerteágazó, több tudományterületet érintő kérdésfelvetései okán - csak erős fenntartásokkal nevezhető lehetségesnek. Ugyanakkor az interpretáció természetéből fakadóan továbbra is megvan a lehetőség a József Attila-i gondolatok újszerű értelmezésére. A költő poétikai, filozófiai, irodalomtörténeti és néprajzi irányultságú munkáiból ezúttal a nyelv, a nemzet és a költészet kölcsönkapcsolatának József Attila-i elgondolását vizsgáljuk meg röviden. Kiindulópontnak azt a rövid, Az ember..." kezdetű szöveget választottak, amely az 1995-ös kiadásban az Ihlet és nemzet című nagyobb egység részeként szerepel, s amely, eltérően a többi József Attila-írástól, az általunk vizsgált problémahármast az ember és a nemzet fogalma felől exponálja. József Attila az embert itt „három tényleges tevékenység akarati hordozója”-ként határozza meg, „s ezek: az egyén, a nemzet és a társadalom”. Egyénnek a humán létezés és öntudat azon aspektusát nevezi, amelyben az ember reflektálja önmaga elkülönülését a külső „valóságtól” és a többi embertől, miközben egyszersmind számot vet e külső valóságra való tanulmányokban egyre inkább gyakorlattá vált a költő-teoretikus gondolatainak megidézése, ezt követően pedig a hazai hermeneutikai filozófia érdeklődését keltette fel József Attila elméleti munkássága.6 - 6 Fehér M.2003 7 József 1995b, 79-82. József Attila mondatait a mai helyesírási szabályok szerint idézzük. 8 Vp. 79. Kiemelés az eredetiben.