Kalmár György: A férfiasság alakzatai a rendszerváltás utáni magyar rendezői filmben (Budapest, 2018)
6. Apák és szörnyeik (Szelíd teremtés: A Frankenstein terv. Mundruczó Kornél, 2008)
A POS.TROMMUMZMLS ARVA1 hirtelen megváltozó világ erkölcsileg és egzisztenciálisan is elbizonytalanító, dezorientáló tapasztalatát. Ha egy közös keretben szemléljük a Valahol Európában, és a Szelíd teremtést, akkor észrevehetjük a történelmi tapasztalatok ismétlődését, az elárult-elárvult nemzedékek tapasztalatának továbböröklődésének mintázatát (vö. Parvulescu 20). Erre a szomorú történelmi ismétlődésre mutat rá Parvulescu is a posztkommunista állapot kapcsán: „Az átalakulások új korszaka kezdődik a kelet-európaiak számára, de olyan, amely még jobban megmutatja, hogy az állam csupán egy eszköz, melynek segítségével a kevesek kihasználhatják a többséget. Csupán a kihasználás módjai változtak, amennyiben már inkább gazdaságiak, mintsem politikaiak. Kelet-Európa posztszocialista korszaka így a politikai árvák új nemzedékének ad életet” (14). Ahogy fentebb, az apaság problémáinak tárgyalásakor is láttuk, az árvaság a magyar filmtörténet egyik különösen gyakori motívuma (vö. Parvulescu 43), ez a körülmény pedig felhívja a figyelmet a motívum kulturális jelentésekkel telített, a magyar identitáspolitikában hangsúlyos helyzetére. Fentebb idézett, Orphans of the East című könyvében (ahol a Valahol Európában mellett a Napló gyermekeimnek is külön fejezetet kap) Parvulescu meggyőzően bontja ki az árvaság-motívum gazdag kulturális hátterét a kelet-európai filmben. Rudi dramaturgiai szerepét is pontosan jellemzi, amikor úgy határozza meg az árvákat, mint akik megtörik a fennálló rend bevett működését, változást hozva abba (27). Az árvák Parvulescu szerint jellemzően - akárcsak a fiú a Fiumei úti sírkert bejáratánál „a semmiből tűnnek elő; nincs sem múltbéli otthonuk, sem céljuk, ami felé haladnának. Az Esemény lehetetlenné tett minden ilyesfajta hazatérést” (25). Mind a Valahol Európában árváiról, mind a temető előtt megjelenő Rudiról elmondható, hogy „a halálból visszatérve már teljesen idegenek a civilizációban. A halál felfedte előttük... a civilizáció alapjainak és értékeinek az esetlegességét. Radikális másikként térnek vissza a jelenbe...” (23). Parvulescu pontosan írja le az árva figurájában rejlő forradalmi potenciált, azt a képességét, hogy „radikális kérdéseket fogalmazzon meg” (25) a fennálló (patriarchális) renddel kapcsolatban. Bár Rudi biológiai értelemben nem árva, hiszen (legalábbis a film elején) mindkét szülője él, mégis árvaként nőtt fel, valamilyen meg nem határozott intézményben (árvaházban? fiatalkorúak börtönében?), ahonnan most megszökött. Kitaszított, elhagyott, az emberi világból kihullott gyermek ő is, akárcsak József Attila „Tiszta szívvel” című versének beszélője (melynek szinte minden sora vonatkoztat)