Koltai Tamás: Nemzeti történet avagy színház a cethal hátán (Budapest, 2002)
Ballada a nemlejövős piszokról
amely kisebb megszakításokkal azóta is működik. Fővárosi hírességeket szerződtettél, jobban megfizetted őket, mint a pesti direktorok, kielégítetted a vidéki közönség hagyományos igényeit, időnként kockáztattál, legutóbb Törőcsik Mari kedvéért még az ezoterikus hírességet, Vasziljevet is rendezni hívtad. Külön történet a budapesti közjátékoké. 1990-ben (mint interjúba adtad, „a fővárosi tanács felkérésére”) megpályáztad, de nem nyerted el a József Attila Színház igazgatói posztját. Azt hiszem, ettől kezdve érezted úgy, hogy a „szakma” kirekeszt, és ettől kezdve rekesztetted ki magadból a „szakmát”. Megsértődtél, látszólag jogosan, hiszen Garas akkor rendezte a József Attilában a nagy sikerű Csodát, és te vele (meg Törőcsikkel, Taubbal, Fodor Tamással, Szikorával, nagy nevekkel) pályáztál. Ráadásul a következő évadban a szolnoki színház esedékes átépítése miatt nem volt hol játszanátok. Látszólag minden mellettetek szólt. Mégsem szavaztam rád, noha benne voltam a pályázatokat értékelő zsűriben, és meg is mondtam neked, miért. Úgy gondoltam, érdemes egy évet várnotok a megürülő Thália Színházra, annál is inkább, mert tudomásom volt egy nem sokkal korábbi tervezetedről, melyben ugyanazzal a csapattal magad is arra aspiráltál. Egy interjúban elismerted, „tudtam, hogy esetleg egy-két éven belül akadna más lehetőség is, csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy Garas ajánlata akkor is állni fog”. Ezt hamis érvnek tartottam, és meg voltam győződve arról, hogy az 1991-es Thália-pályázaton nem lehet ellenfeletek. 1990 őszén, a színházi érdekvédelmi szervezet közgyűlése elé azt írtam, „lehet-e nemesebb érdek, amit védeni kell, az összekapaszkodó tehetségek - színészek, rendezők, tervezők, színigazgatók - optimális csapatmunkájánál. Ha bizonytalanságaik s tévelygéseik közepette lelkierőre van szükségük, nézzék meg a Száz év magányt, amit a szolnoki Szigligeti Színház csapata - épületük ez idő szerint nem lévén - a Pesti Színházban játszik. Jut eszembe: nincs épület? A régiek foglaltak, vagy átépítik őket? Csak nem állítják, hogy ennek a csapatnak pályáznia kell, hogy helyet kapjon Budapesten? Téglát kell hordani, hogy épületet emeljünk nekik? Elsőnek jelentkezem.” Te, Gyuri, a „vesztett” József Attila-pályázat után mindenesetre kijelentetted, hogy többé nem pályázol Budapestre, és egy évre rá tartottad is a szavad. A következmények közismertek: így lett a Tháliából Arizo