Koltai Tamás: Nemzeti történet avagy színház a cethal hátán (Budapest, 2002)
Nemzeti üzlet
ám nem szavazta meg Schwajda Györgynek a József Attila Színházat. Mindössze ő állt ki mellette másodmagával, az ellenszavazókat udvariasan nem nevezi nevükön. Egyikük én voltam. Többször írtam erről, most újra leírom, ma is ugyanúgy szavaznék. Persze már akkor hátrányos helyzetben voltam másokkal szemben, mivel viszonylag jól ismertem azokat, akikről szavazok. Például sokat jártam vidékre. Többek között Nyíregyházára, ahol Léner Péter izgalmas, bátor színházat csinált, ő rakta le az alapokat, amelyekre később Verebes István építhetett. Minden esély megvolt rá, hogy ugyanazt fogja folytatni a József Attilában is, amely már akkor kivívta „a vidéki színház Pesten” rangot. Schwajdáékat pedig előkészítve várta - ezt szeretném hangsúlyosan megismételni: biztos befutónak számítottak - az egy évvel később megürülő Thália, amelyre korábban ők maguk nyújtottak be nem hivatalos pályázatot. Hivatalosan mégsem pályázták meg, amikor eljött az ideje, mert Schwajda megsértődött József Attila színházi „mellőzése” miatt. Kétségtelen, hogy akkori várakozásaimból semmi sem jött be. Nem gondoltam, hogy Léner olyan színházat fog csinálni a József Attilából, amilyet csinált. Schwajdáról sem gondoltam, hogy olyan színházat fog csinálni a Tháliából, amilyet csinált - miután a kényszer szülte, szerencsétlen Arizona fölösleges, a szakmai mentálhigiénét jelentősen rontó közjátéka után Művész Színházként mégiscsak átvette. Ebben a történetben senki sem lehet valami büszke magára. Legkevésbé maguk a színházcsinálók, akik „saját szavazóik” bizalmának sem feleltek meg. Kénytelen vagyok előbbi kijelentésemet a következőképpen módosítani: ma is megszavaznám az akkori Lénernek és az akkori Schwajdának - két kockáztató színházi embernek - a József Attilát és a Tháliát. Az angyalföldi és a szolnoki vegyesboltok igazgatóinak - ha ma kellene szavaznom - nem. A rendszerváltás óta előretört a megélhetési színház, és a jövő is az övé. Nemrég Szombathelyre, a Művészetek Házába invitáltak könyvről és színházról beszélgetni. Az egyik kedves résztvevő megkérdezte, mi a véleményem a megyeszékhelyeken működő színházakról, és lehetségesnek tartom-e, hogy ma új társulatot hozzanak létre. A kérdés mögött a régóta vajúdó szombathelyi színházalapítási szándék bonyolult históriája rejlett. Elmondtam, hogy egyedül annak lenne értelme, ha fiatal, szinte kezdő színházi embereket kérnének föl, szervezzenek össze egy