Kruppa Tamás: A kereszt, a sas és a sárkányfog - Bibliotheca Historiae Ecclesiasticae Universitatis Catholicae de Petro Pázmány Nuncupatae 1. / Collectanea Vaticana Hungariae 2. (Budapest, 2014)
VII. Utóhang
VIL UTÓHANG Keresztény szolidaritás vagy államérdek? A kérdésre sablonos választ szoktunk adni. Természetesen az államérdek győz, hisz, szól az érvelés, a nyugat-európai helyzet, az erőviszonyok és az erőforrások egyenlőtlensége, és ezek folyományaként az eltérő államérdek nem is eredményezhetett mást. Mintha kizárólag ez utóbbi determinálta volna a korszak politikai szereplőinek gondolkodásmódját és tetteit. Aki tehát nem így tett, az nyilván nem volt reálpolitikus, következésképpen illúziói rabja volt. Akkor tehát Báthory István, XIII. és XIV. Gergely, V. Sixtus és VIII. Kelemen ebben a betegségben szenvedtek volna? Ettől a kortól viszont megmenekedett Sobieski János, I. Lipót és XI. Ince? Mert úgymond a 17. század végére megérett a helyzet a török kiűzésére? Létezik tehát reálpolitikai csinálás, meg létezik ennek az ellentéte? E logika szerint tehát azt kellene mondanunk, hogy mindaz, amit a törökellenes szövetség, illetve a háború érdekében tettek e könyv főszereplői irreális elképzelés, alapjában elhibázott politika lett volna, jobb esetben pedig a politikai propaganda kiüresedett szólama a felekezetépítés, államépítés stb. szolgálatában, vagyis, egyáltalán meg sem kellett volna próbálni, mert úgysem sikerült volna? De feltehetjük a másik ilyenkor szokásos és kedvelt (ál)kérdést is: mozgástér vagy kényszerpálya? De melyik is lett volna az a lépés, amely igazi mozgásteret nyitott volna a három részre szakadt ország számára? A 16. század utolsó negyedében a török kiűzésével kapcsolatban megszülető tervezetek, javaslatok legközelebbi ihletője az 1560-as évek.