Kruppa Tamás: A kereszt, a sas és a sárkányfog - Bibliotheca Historiae Ecclesiasticae Universitatis Catholicae de Petro Pázmány Nuncupatae 1. / Collectanea Vaticana Hungariae 2. (Budapest, 2014)

VII. Utóhang

VIL UTÓHANG Keresztény szolidaritás vagy államérdek? A kérdésre sablonos választ szoktunk adni. Természetesen az állam­érdek győz, hisz, szól az érvelés, a nyugat-európai helyzet, az erővi­szonyok és az erőforrások egyenlőtlensége, és ezek folyományaként az eltérő államérdek nem is eredményezhetett mást. Mintha kizárólag ez utóbbi determinálta volna a korszak politikai szereplőinek gondolkodás­­módját és tetteit. Aki tehát nem így tett, az nyilván nem volt reálpoliti­kus, következésképpen illúziói rabja volt. Akkor tehát Báthory István, XIII. és XIV. Gergely, V. Sixtus és VIII. Kelemen ebben a betegségben szenvedtek volna? Ettől a kortól viszont megmenekedett Sobieski Já­nos, I. Lipót és XI. Ince? Mert úgymond a 17. század végére megérett a helyzet a török kiűzésére? Létezik tehát reálpolitikai csinálás, meg léte­zik ennek az ellentéte? E logika szerint tehát azt kellene mondanunk, hogy mindaz, amit a törökellenes szövetség, illetve a háború érdekében tettek e könyv főszereplői irreális elképzelés, alapjában elhibázott politi­ka lett volna, jobb esetben pedig a politikai propaganda kiüresedett szó­lama a felekezetépítés, államépítés stb. szolgálatában, vagyis, egyáltalán meg sem kellett volna próbálni, mert úgysem sikerült volna? De felte­hetjük a másik ilyenkor szokásos és kedvelt (ál)kérdést is: mozgástér vagy kényszerpálya? De melyik is lett volna az a lépés, amely igazi moz­gásteret nyitott volna a három részre szakadt ország számára? A 16. század utolsó negyedében a török kiűzésével kapcsolatban megszülető tervezetek, javaslatok legközelebbi ihletője az 1560-as évek.

Next