Kruppa Tamás: A kereszt, a sas és a sárkányfog - Bibliotheca Historiae Ecclesiasticae Universitatis Catholicae de Petro Pázmány Nuncupatae 1. / Collectanea Vaticana Hungariae 2. (Budapest, 2014)
II. Béke Jam Zapolskban
122 BÉKE JAM ZAPOLSKBAN kat Michele Boncompagnival, a pápa unokaöccsével. A két oldalról indított, és a családi kapcsolatokat is a diplomácia eszköztárába felvevő offenzíva nem maradt rejtve. Giovanni Francesco Morosini, az új konstantinápolyi velencei követ, a bairo 1583. március 8-ai jelentésében azt írja, hogy az oszmán fővárosban az a hír járja: a Köztársaság ligát kötött a pápával, a spanyol, illetve a lengyel királlyal, és hogy a részletek megtárgyalása végett egy velencei megbízott el is utazott Lengyelországba.'93 A Portán már attól tartottak, hogy a körvonalazódó szövetség nemsokára kibővül a császárral. Fentebb láttuk, hogy ennek elkerülésére a háborús fenyegetőzés és a magyar királyság ügyének elővétele kézenfekvő eszköznek tűnt. Alkalmat az 1568-ban Drinápolyban megkötött, 1584-ben lejáró Habsburg-török béke meghosszabbítása szolgáltatta. Ilyenkor a ravasz oszmán diplomácia újabb követelésekkel állt elő, amelyek elsősorban újabb határ menti falvak hódoltatására vonatkoztak. Ezek listája minden tárgyaláskor bővült, nem csekély fejfájást okozva a császári rezidensnek. Bevett eszköztárába tartozott azon kívül az elküldött szerződés szövegeivel való manipulálás: a niszandzsi hasi például elmondta a bailónak, hogy Szulejmán szultán idejében, amikor ő főkancellár volt, szándékosan mást írtak a császárnak elküldött eredeti szövegbe és mást a róla készült másolatba.'94 Az 1608-ban megkötött a tizenöt éves háborút lezáró zsitvatoroki békében ugyanezt a módszert alkalmazták, például a császár által fizetendő tisztes ajándék, illetve a * 154 ASVe Senato, Constantinopoli, filza 17, föl. iv. Horváth Iván, Padovában poétikát tanulni, Acta Universitatis Szegediensis József Attila nominatae, Acta Historiae Litterarum Hungaricarum 18 (1981) 43-53. 154 ASVe Senato, Constantinopoli, filza 20, fol. 428m Ez volt az ún. hila, amely azt a jelenséget fedte, amikor egy bizonyos cél elérése érdekében a vallási törvényt (sarija) betű szerint betartva megtalálják a megkerüléséhez szükséges kiskapukat (pl. egy kölcsönügylet esetén az amúgy tiltott kamatot), amelynek érdekében bármilyen jogon kívüli eszközt is fel lehetett használni. Ezt az iszlám jog természetesen lehetővé tette nemzetközi szerződések esetén is. A keresztény félnek ezért nagyon kellett ügyelnie arra, hogy a Portával kötött szerződések minden szempontból szabályosak legyenek, nehogy a másik fél kijátszhassa (pl. a szerződések szövegének manipulálásával). Erről velencei példákkal vö. Pedani, Venezia porta e'Oriente, 131-132.