Lázár Kovács Ákos: A látvány megértése. Tanulmányok, kisesszék a filmkultúra és a vizuális kommunikáció köréből - Conditio humana 3. (Budapest, 2017)
Korunk népművészete
Korunk népművészete Tárgyias líra mint „veszteglő figyelem” A tárgyias líra először irodalomelméleti kérdésként került a művészettel foglalkozók szemléleti terébe.19 Magyar nyelven Horváth János is tárgyalja; szerinte az objektív költészet ellentéte a bármiféle őszinteségre vállalkozó önkifejezésnek. A tárgyias líra objektív, „az életből tisztán kimetszett kis egész”.20 A szemlélő (alany) mellett itt szerepel a (költőn) személyen kívüli valóság is, emberek, tájak, valamiféle „szemlélet” minderről. Petőfiről írja Horváth: „Úgynevezett leíró költeményei közt e korban csak egy van, amely igazi leírást, egy szempontból készült tájképet, veszteglő szemléletet is tartalmaz. A Tisza.”21 A veszteglő szemlélet tehát a tárgyias líra sajátja. A szemlélet közvetlenül a látványban valósul meg, nem érzelem, hanem pere, meztelen érzékelés. A veszteglés elidőzést jelent, világos, jól körülhatároló figyelmet, amely az érzékelt valóság egészére és annak részeire egyaránt kiterjed. A költői leíráson túl a költői modernség már nem vállalkozik a koherens egész felépítésére, kihagyásai folyamatos montírozásban keverednek egymással. Giambattista Vico szerint a történelem előtti korokban a hieroglifák nyelvét tekintették tárgynyelvnek: „a szkíták királya, Idanthyrsos, az idősebb Dárius hadüzenetére öt reális szóval válaszolt: egy békával, egy egérrel, egy madárral, egy ekevassal és egy íjjal. A béka azt jelentette, hogy ő Szkítia földjének szülötte, miként a nyári eső után a földből a békák születnek, s így ama föld fia. Az egér azt jelentette, hogy ő, miként az egér, ott építette házát, ahol született, azaz ott alapította népét. A madár azt jelentette, hogy joga van az auspíciumokra, vagyis azt, [...] hogy egyedül istennek van alávetve. Az eke azt jelentette, hogy megművelte ama földeket, s így erővel tette magáévá. Az íj pedig azt jelentette, hogy Szkítiában az övé a legnagyobb fegyveres hatalom, ezért meg kell védenie és meg is tudja védeni hazáját.”22 A tárgynyelv utáni szónyelv már csak a tárgyak neveit emlegeti, míg az általunk vizsgált „képnyelv” képes a tárgyiasság konkrét megmutatása révén láthatóvá tenni a tárgyat mint 19 A gondolatok eredetije Tverdota Gy.: Az éjszaka képei. József Attila: Külvárosi éj, in Bartók B. - A. Sciacovelli (szerk.): „száz év magány ”. József Attila-tanulmányok, [Savaria University Press, Szombathely, 2005, 251-270. 20 Horváth J.: Petőfi Sándor, in Horváth János irodalomtörténeti munkái, IV. Osiris, Budapest, 2008, 65, 449, 460. Idézi Tverdota György: Az éjszaka képei, i. m. 21 Uo. 226. Vico: Az új tudomány, Akadémiai, Budapest, 1979, 285-286. Idézi Tverdota György: Az éjszaka képei, i. m.