Miskolczy Ambrus: Tiszta forrás felé… - Közelítések Bartók Béla és a Cantata profana világához (Budapest, 2011)

A "tiszta forrás" - vallás, mítosz, utópia?

250 A „TISZTA FORRÁS" - VALLÁS, MÍTOSZ, UTÓPIA? Elmúlik a világ És játékai is. Még kívánsága is, Szét szórja szét a színes szavakat, De sorsom lényegének, De lelkem Istenének Beszéde megmarad. (Vízválasztó) Áprily Lajos nem ismerhette Bartók szarvaskölteményét, hiszen ő maga akkor írta a saját­ját, amikor a zeneszerző éppen kolindáit rendezte sajtó alá. Reményik Sándor pedig Adyhoz kapcsolódott, és a zsoltárok világához, amikor költeményeit papírra vetette. Idézeteink a forrás-metafora aktualitását példázzák, azt, hogy akiket a kor lelkiismeretének nevezhetünk - Bartóktól függetlenül -, keresték az éltető metaforát. JÓZSEF ATTILÁTÓL PETŐFIIG ÉS BABITSTÓL ADDIG József Attilát azonban mintha megihlette volna a „paleolibrettó”, mármint az, ami román népballadaként jelent meg a Nyugatban. És ez azért is valószínű, mert az az Erdélyi József fordította, „kit akkoriban bálványozott”.1908 De talán felismerte, hogy nem is népballadáról van szó, hanem kolindáról. Ő maga ugyanis akkortájt írta meg a maga Regös énekét. Ez nem jókívánságmondás, hanem átok a gazdagokra. A kolinda antikolindát hívott életre? - ki tudja? Lehetséges. Mint ahogy lehetséges az is, hogy „a népballada” ihlette a Bánatot..­109 Hiszen ebben a szarvasiét emberi jellegét írta meg, az emberben lakó ösztönállatot, aki megfelel a szarvasban lakó farkasnak, és egyben az átváltozásból kitetszik az üldözöttből üldözővé válás fájdalma. Futtam, mint a szarvasok, lágy bánat a szememben. Famardosó farkasok űznek vala szivemben. Agancsom rég elhagyom, törötten ing az ágon. Szarvas voltam hajdanán, farkas leszek, azt bánom. Farkas leszek, takaros. Varázs-üttön megállók, ordas társam mind habos, mosolyogni próbálok. S­ünőszóra fülelek. Hunyom szemem álomra, sötét eperlevelek hullanak a vállamra.

Next