Sebes Anna: Emberállat (Budapest, 2008)
Második rész: Konfliktusok
KONFLIKTUSOK AZ EMBERNÉL a modern harci fegyvereknek, rakétáknak pedig nemcsak a formája, hanem sokszor nevük is emlékeztet a péniszre vagy a szexuális aktusra. Eibl-Eibesfeldt az algériai katonák példáját említi, akik az algériai háborúban — rituálisan — megerőszakolták a francia konzult (Eibl-Eibesfeldt 1990). Szinte nincs is olyan háború (kezdve a második világháborúban az orosz hadseregtől 1945-ben, a szerb katonákig Boszniában 1994-ben vagy Ruandában), ahol a győztes hadseregek katonái nem erőszakolnák meg a vesztesek asszonyait, lányait. Az emberi történelemben számos korábbi civilizációban is jutalmazott viselkedés volt a férfiak megölése, a szüzek elrablása, akik majd a győztesek gyermekeit hordják méhükben. A háború gyakran tekinthető genetikai harctérnek. Ez a viselkedés különböző szempontokból magyarázható. Hormonális szinten azok a férfiak, akik hosszú ideig meg vannak fosztva a szexuális kapcsolat lehetőségétől, valószínűleg hajlamosabbak ilyen cselekedetekre. Erkölcsi szempontból pedig, mivel tömegesen követik el az erőszakot, ez valószínűleg ideiglenesen felszabadít az erkölcsi gátlások alól, és a civilizáció és kultúra lehull róluk, mint másokról „a ruha boldog szerelemben” (József Attila). Mentális szempontból nézve, a győztesek általában nem tekintik a legyőzötteket mi csoportjukhoz tartozóknak, magukhoz hasonlóknak, sőt embereknek sem, pszichológiai szempontból pedig elveszítik empátiára való képességüket, de az is lehet, hogy már korábban sem voltak képesek mások érzelmeibe belehelyezkedni. E logika szerint az ellenséges csoport férfitagjait el kell távolítani, míg a nőket, akik tárgyakká degradálódnak, a győztes férfiak génjeinek hordozóivá teszik, vagy ami még ennél is kegyetlenebb, miután megerőszakolják a fiatal, még termékeny lányokat, reprodukciós szerveiket kivágják, ahogyan ez Ruandában történt. A tulajdonnal, a dominanciával és a szexuális reprodukcióval összefüggő agresszió. Az emberiség történetének utóbbi néhány száz vagy néhány ezer évében a nemek közötti intézményes viszonyokat a nők teljes (gazdasági, politikai, szexuális) elnyomása jellemezte. De nem minden korban, illetve nem minden társadalomban intézményesül a nemek közötti társadalmi különbség, azaz a férfiak nők feletti hatalma. Mintegy 9500 évvel ezelőtt az emberek már részben letelepült kisebb létszámú vadászó-gyűjtögető csoportokban éltek. A falvakban ekkoriban kerek formájú közösségi házakat építettek, melyeket később, amikor a család vált a törzseken belül a társadalom magjává, négyszögletes családi házak váltottak fel. A mai Szíria, Törökország területén egyetlen faluban olyan nagy létszámú egyed élt letelepedve, hogy már nem kellett messzebb vándorolni, ha a férfiak feleséget akartak maguknak találni. E falvakban nincsenek külön közösségi helyek, mivel nincs még társadalmi hierarchia, nincsenek elkülönült vezetők, és nem merül fel a meggazdagodás igénye. Az állattenyésztő, növénytermesztő, gyűjtögető-vadászó