Stemler Ágnes: Források és hagyományképek - Bibliotheca scientiae & artis (Budapest, 2014)
Nagy Györgyi: Apponyi Sándor kapcsolata hazai és külföldi antikváriumokkal
famous city of Belgrade 23 szerzője olyannyira lelkiismeretes volt a brit olvasók tájékoztatásában, hogy nem csupán Nándorfehérvár 1688-as diadalmas visszafoglalását mesélte el részletesen, hanem kitért a város bemutatására és Hunyadi János 1456-os győzelmére is. Az Observations upon the warre of Hungary az 1684 és 1685 közötti haditetteket írja le, különös tekintettel a lotaringiai herceg hadjárataira.24 W. Salgó Ágnes kutatásaiból tudjuk, hogy Apponyi szintén az antikváriustól vásárolta az Officina Elzeviriana igényes kis nyomtatványát, a Respublica et status regni Hungariae-t, melynek címlapján egy hun lovas látható,25 valamint Benczúr József publicista és történetíró munkáját, amely a jozefinizmus szellemében mutatja be a rendek és az uralkodó kapcsolatát.26 A gróf katalógusa és Rónay Jácint naplótöredékének összevetése során előkerült még egy könyv, amelyet Quaritchtól szerezhetett be. Joannes Masch De superioribus Ungariae conversionibus című munkája, amely a magyar királyok török elleni küzdelmeit beszéli el.27 Apponyi Sándor könyveinek tételes átvizsgálása során felfedeztem még néhány művet, amelyet a neves bibliofil szintén az említett kereskedőtől vásárolt. Ezek egyike Nikolaus Gabelmann-nak Nádasdy Ferenc, Batthyány Boldizsár és Derssfy Ferenc hőstetteit elmesélő költeménye.28 Továbbá egy gyönyörű aldina, az első nemzetközi hírű magyarországi klasszika-filológus, Matthaeus Fortunatus által kommentált Seneca-mű, a Naturales quaestiones.29 Szintén Quaritch révén jutott hozzá Martin Fumée francia történésznek Histoire des troubles de Hongrie című munkájához, amely a magyarországi viszonyokat a mohácsi vésztől II. Miksa német-római császár haláláig mutatja be.30 A 19. század utolsó negyedében az angol könyvgyűjtés középpontja egy magányos könyvesbolt volt a Piccadilly Street 15. szám alatt. Ez volt Bernard Quaritch (1819-1899) háza, aki vállalkozását 1847-ben alapította. Fiatal kora ellenére nagy gyakorlattal rendelkezett, mert korábban Nordhausenben és Berlinben is dolgozott könyvkereskedők alkalmazottjaként. Tíz év múlva már neves könyvkereskedő volt, aki elsősorban keleti témájú könyvekkel foglalkozott. 1868-tól kezdve egyre igényesebb katalógusokat adott ki, 1887 és 1897 között General Catalogue címmel kiemelkedő jelentőségű bibliográfiái láttak napvilágot.31 Vásárlói közé olyan hírességek tartoztak, mint Louis Lucien Bonaparte, W. E. Gladstone, Benjamin Disraeli és a jeles iparművész, William Morris. Közeli jó barátja volt Edward FitzGerald költő is. Pályájának csúcsára az 1880-as években ért, amikor nagy könyvgyűjtemények árveréseivel élete lehetőségéhez jutott. Ő volt az, aki 1889 februárjában Earl of Hopetoun skót főnemes gyűjteményének már említett árverésén a párizsi Bibliothèque Nationale megbízásából hetvenkilenc fontért megvásárolta a Chronica Hungarorum egyik példányát.32 Ugyanekkor jutott hozzá a Gutenberg által nyomtatott 42 soros Bibliához is, amelyért kétszáz fontot adott. Apponyi szintén egyik londoni tartózkodása alatt vásárolhatta meg Georgius Hornius (1620-1670) német történész, teológus disszertációit, mégpedig a könyvben található kereskedői vignetta tanulsága szerint Thomas Beet (1826-1895 után) londoni antikvárius-könyvkereskedőtől.33 Beet az 1819-ben James Rodwell és James Martin által alapított kereskedést vette át.34 A Conduit Street 15- NAGY GYÖRGYI: APPONYI SÁNDOR KAPCSOLATA HAZAI ÉS KÜLFÖLDI ANTIKVÁRIUMOKKAL 159