Szarka László - Osvát Anna (szerk.): Anyanyelv, oktatás. Közösségi nyelvhasználat - Kisebbségek Kelet-Közép-Európában 8. (Budapest, 2003)
Sándor Klára: Magyar nyelvélesztés? megyjegyzések a csángó beiskolázási kísérletről
tak és voltak képesek toborozni az akció kezdeményezői. A pedagógusoknak felkészülésre, tájékozódásra, programok kidolgozására nem hagytak időt, a szó legszorosabb értelmében meglepte őket, hogy ezentúl csángó gyerekeket is kell tanítaniuk. A József Attila iskola tanárait például a tanévnyitó értekezleten érte a hír, hogy az iskola előcsarnokában szüleikkel együtt beiskolázandó csángó gyerekek várakoznak. Nem csoda tehát, ha az általános iskolák közül az első akció-tanév letelte után egyetlen, a Csíkszeredai József Attila Általános Iskola vállalta, hogy továbbra is fogad csángó diákokat - elsősorban azért, mert pedagógusai kötelességüknek érezték, hogy azoknak a csángó diákoknak, akik Erdélyben már megkezdték tanulmányaikat, lehetőséget biztosítsanak a folytatásra is. Itt úgy próbálták meg leküzdeni a pedagógiai nehézségeket, hogy 1991-ben már külön osztályt szerveztek a csángó gyerekek számára. Ezzel lehetővé vált ugyan nyelvi és egyéb „felzárkóztatásuk”, de még nehezebbé vált beilleszkedésük. A pedagógusok kizárólag saját szakmai jártasságukra hagyatkozva, minden segítség nélkül kényszerültek módosítgatni a tantervet a csángó osztály számára, hogy valahogy megszüntessék a korábbi képzési hiányosságokat, és hogy minél sikeresebben készíthessék föl csángó diákjaikat a továbbtanulásra. Munkájukat egyébként sem akkor, sem később nem honorálták, semmilyen formában. A csángó gyerekek sem voltak irigylésre méltó helyzetben, erdélyi beiskolázásuk őket csaknem ugyanúgy meglepte, mint tanáraikat. A toborzás az iskolaév megkezdése előtt nem sokkal, ráadásul - ahogy esett már szó róla - nagyon hevenyészett módon történt. A továbbtanulók kiválasztásának nem voltak szempontjai: az jött, aki hallott valahogyan a lehetőségről, és akinek szüleit is meg lehetett nyerni az ügynek. Ez nem volt könnyű, nagyon sokan végül anyagi okokból küldték el gyermeküket, különösen az akció második és harmadik évében. Az anyagi előny azonban csak viszonylagos volt: a sok- (esetenként 5-10) gyermekes csángó családoknak könnyebbséget jelenthetett, ha legalább egy gyermek ellátásának költségeit nem nekik kellett állniuk. Csíkszeredában azonban a legrosszabbnak tartják a csángó gyerekek kollégiumát, a „bentlakás”-t. A gyerekek télen rosszul fűtött, 20-30 fős szobákban laktak; saját nevelője, aki beilleszkedésüket segíthette volna, a szűkös költségfedezetből már nem futotta. Az első év csekély támogatása is elolvadt azonban 1991-re, amikorra az akció szervezőinek lelkesedése lelankadt, az akció elindításakor anyagi kezességet vállaló katoli