Szász Anna: Három pár női láb (Budapest, 2003)
Tartalom
Később elolvastam róla minden föllelhetőt. Írt róla Németh Andor, író és kritikus, József Attila barátja és életrajzírója, Ruffy Péter, az 56 utáni Magyar Nemzet kiváló riportere, valamint Zsebek Zoltán radiológus professzor, aki államtitkár volt a háború utáni koalíciós időszak Népjóléti Minisztériumában. A hetvenes-nyolcvanas években kiadott lexikonok meglehetősen szűkszavúan és fanyalogva említik. A Pedagógiai Lexikonban orvosként szerepel, az Életrajzi Lexikonban ellenben pedagógusként. Már ebből is kitetszik, hogy Pető, mint a legtöbb vérbeli alkotó, nem tisztelte a szakmai határokat. Egyébként orvos volt, orvosként is praktizált, ausztriai, rehabilitációs jellegű intézetekben. Élt Párizsban, a második világháború után tért haza, és ekkor kezdett itthon, a mozgássérült gyerekekkel foglalkozni. Eleinte egy pincehelyiségben. Jóval később épült föl a Mozgássérültek Nevelő- és Nevelőképző Intézete a Villányi úton. A Petőről a Doktornő tudott a legtöbbet. A Pető nem volt kellemes főnök. Érdes volt a modora. Sokat követelt a beosztottaitól. De nagyon sokat lehetett tőle tanulni. Életfilozófiát. Azt tartotta ugyanis, hogy „Feladat, amit a nap hoz.” Azaz a napi teendőket fontosabbnak tartotta, mint a hosszú távra szóló, nagy ívű és végül senki által nem ellenőrizhető terveket. A munkatársaitól nem kész diagnózisokat, kváziítéleteket várt, hanem a páciensek alapos és részletes megfigyelését. A Doktornő fiatal medikaként került mellé, és soha nem derült ki számomra, hogy Petőnek vagy az ügynek szólt-e az egész életét betöltő szerelem. Pető nagy felfedezése, hogy az agy rendkívül plasztikus, hogy a sérült részek funkcióját az épen maradt részek képesek átvenni. Ezt ő tapasztalatok, nem pedig kutatások alapján állította, és az általa kidolgozott konduktív pedagógia a gyakorlatban igazolta is. Ma mozgássérültnek neveznek mindenkit, aki mozgásában korlátozott. A valódi mozgássérültek a szülési, illetve agysérültek, akiket Little-kórosoknak is szoktak nevezni. Ezek azok a gyerekek, akik maguktól nem képesek arra, amit az épek a fejlődésük során oly ját.