Szijártó Zsolt: A hely hatalma: lokális szcénák - globális folyamatok - Kommunikáció- és kultúratudományi tanulmányok (Budapest, 2008)
A turizmus etnográfiája
A TURIZMUS ETNOGRÁFIÁJA pontba, mint inkább az élménymenü fokozatos bővítése, s ennek kapcsán bizonyos ironikus-játékos bánásmód ugyanezen örökséggel.29 Ennek megfelelően nem a kulturális tradíció megkonstruálásáról, rekonstrukciójáról van szó a turizmus során, mint inkább különböző kulturális tradíciók gyakran teljesen kollázsszerű egymásmellettiségéről, így kerül a Káli-medence falvainak élménykínálatában egymás mellé az indiai kultúra és a biogazdálkodás, a struccfarm és az őshonos állatokat bemutató major. Noha ezek a kulturális változások a turizmus gyakorlatában oda vezetnek, hogy mind szembetűnőbbé válik a turizmus világának fikcionális jellege - ugyanakkor ez a résztvevők számára egyre kevésbé okoz problémát. Természetesen jelen pillanatban még keveset tudunk arról, hogyan is jellemezhető az így felfogott élményturizmus, illetőleg az élményturisták által létrehozott fikcionális világok. Mindenesetre érdemes az élménytér értelmezésekor három, olyan összetevőt, strukturáló jegyet elkülöníteni, melyek az élményturizmus jelenségének értelmezésekor is fontos szerepet játszik: az élmény mindig feltételez valamifajta rituálét, szimbolikus gyakorlatot, valamifajta beavatási rítust, amelynek során az individuum egy szimbolikus rend részévé válik. Másrészt az élmény emóciókat hoz létre, s összeköttetést teremt az emóció és a szimbolikus rend között; végül pedig az élmény megalapoz és fenntart egy tradíciót, mely az emlékezet előfeltétele, azaz az élményt lényegileg az emlékezet konstruálja meg azáltal, hogy az „illékonynak”, „tünékenynek” tartós jelentést juttat. Kiinduló témánkra, a turizmus és a tér viszonyára visszatérve, ami e fikcionális-valóságos világok értelmezésekor fontos számunkra, az elsősorban egy speciális térbeliség, sajátos viszony a lokalitáshoz. Az élménykarakter mindig egy meghatározott helyhez kötődik, az élmény nem produkálódhat és reprodukálódhat tetszés szerint, szükség van egy kiemelt hely „aurájára”. Ugyanakkor ezek a helyek nem „eredeti helyek”, pusztán kísérletek az adott hely, a lokalitás autenticitásának előállítására s ezzel egy olyan tér létrehozására, amelyben az élmény végbemehet. Menekülés és menedék, élmény és turisztikai fogyasztás - mindaz, melyről ebben az tanulmányban beszélni szerettünk volna - voltaképpen nem más, mint kétfajta viszony a turizmushoz, a térhez, kétfajta elképzelés a turizmusról mint kulturális rendszerről, melynek során az ír a „turizmustól mint menedéktől” a turizmus mint a „szép élet projektje” irányában húzódik. 29 Gyr egyik tanulmányában úgy írja le ezt a változást, mint amelynek során a „szimbolikus tapasztalatok fogyasztását” felváltja az „élményfogyasztás” (Gyr 1992).