Szitár Katalin: Hiány-jelek - Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Krúdy Gyula írásművészetéről - Universitas Pannonica 24. (Budapest, 2014)
A felejtés narratívája (Krúdí Gyula: Női arckép a kisvárosban)
Schöpflinnek nem állt rendelkezésére a keresett, egyszerre zenei és irodalmi fogalomtár, az végső soron a vers- vagy a ritmuselmélet metanyelvéhez tartozik. Mindazonáltal rámutatott a hangnak az írásba történő átvitelére mint a Krúdy-próza jellegzetes eljárására. Tény, hogy ezt reprodukciónak, a beszélt nyelv valamiféle leírásának, rögzítésének tekintette, s nem fejtette ki, miféle operációk vezetnek a beszédhangtól a prózanyelvig. Egyáltalán: mi a különbség a hangzó és az írott nyelv között? De megjelölte azt a „különleges hangulati állapotot”,60 amelyből az intonáció fakad, ami pedig a beszédhangzó, de szemantikailag kifejtetlen eleme. Schöpflin megállapítása nemcsak a hangzósság meglétére vonatkozik Krúdynál, hanem arra is, hogy a hangzó forma itt felülírja a témát (alakot, jellemet, cselekményt, környezetfestést). Megjegyzése, miszerint ez a különleges hangulati állapot „meg is világítja, de homályban is hagyja a dolgokat”,61 rámutat, hogy az elbeszélői intonáció háttérbe szorítja a referenciát (dolgot, tárgyat), de mégsem szegényíti el a jelentést, ellenkezőleg: gazdagítja. A referenciális deficit és a feldúsított hangalak/jelentés együttes hatásai hozzák tehát mozgásba a Krúdy-próza jelentésalkotó erőit. A lírai prózának megvannak az előzményei az európai irodalomban is, s ez Krúdy esetében fontos adalék. Részben már a kortárs kritika, részben a későbbi recepció is Ivan Turgenyevet nevezte meg, mint a magyar szerző írásmódjának legközelebbi elődjét. (Természetesen Mikszáth után.)62 Katona Béla szerint igen korán, 31.111.422. 61 Uo. 62 Krúdy monográfusa, Katona Béla a szépirodalmi mesétől (Ezeregyéjszaka, Münchausen kalandjai, Andersen meséi) a 19. századi nyugat-európai regényirodalmon keresztül az orosz irodalomig sorolja Krúdy forrásait: „A külföldi