Tverdota György: Tizenkét vers. József Attila Eszmélet-ciklusának elemzése (Budapest, 2004)
Az eszmélet születése
MÉLYPONT ÉS ERŐGYŰJTÉS Az utazásra február második felében, nem sokkal február 13-a után teljesen bizonyosan sor került, mert a költő március 2-án levelezőlapon köszönte meg Szántó Juditnak az utána küldött postát, s egészségi állapotáról is jelzést adott: „Nem nagyon javulok.”” A levelezőlap és elválásuk között néhány nap intervallumnak el kellett telnie, hogy az idézetteknek hírértéke legyen a volt élettárs számára. Szántó Judit emlékezéséből is ez hüvelyezhető ki: „A postát utánaküldtem, nem akartam magányosságát zavarni, és ő sem tudta, joga van-e engem megzavarni. Azután lassan megindult a levelezés köztünk.”22 23 A vásárhelyi hónapokról alkotott kép, amelyet a meglevő mozaikkockákból összerakhatunk, kettős portré megalkotását teszi lehetővé és szükségessé. Körvonalazódik egy arc, amelyet a költő a nyilvánosság előtt mutatott. Hódmezővásárhelyen is élt társasági életet, nővére családja körében és saját helyi barátai között. Ugyanakkor rendelkezünk néhány dokumentummal és tanúságtétellel, amelyek riasztó adalékai egy egyensúlyát vesztett, súlyos belső viaskodásokkal küszködő személyiségnek. Vizsgáljuk meg előbb, milyennek mutatkozott társaságban, hogyan intézte gyakorlati ügyeit? A véletlen úgy hozta, hogy az első ceruzarajzot nem akármilyen rangú írótól, magától Móricz Zsigmondtól kapjuk az Eta és Makai Ödön házában élő költőtől. Móricz a kutatások szerint valószínűleg március 7-én tett látogatást Makaiéknál, akik a vidéki város nevezetesebb lakói közé számítottak, s akiknek gazdag paraszti cserépedény-gyűjteményük volt.2425 Móricz bizonyos idegenkedéssel írja le a vendéglátást, amelynek során legnagyobb meglepetésére József Attilával került egy asztalhoz. A helyzetet, a rokoni kapcsolatot nemigen értette, s a vendéglátók sem világosították föl róla. Az író számára nem volt ismeretlen a fiatalember, József Attila pedig már a harmincas évek elején kemény hangú cikkben szállt vitába idősebb társával, amelyet az utóbbi feltehetően nem is igen vett tudomásul.2'' Az igazi megismerkedés tehát ekkor történt. Itt tudta meg Móricz, hogy a gyakran népies, magyaros hangvételű versek írója ferencvárosi profigyerek. Legalábbis József Attila ezzel 22 József Attila vál. rev. 297. 23 Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés. Budapest, 1986. Múzsák Közművelődési Kiadó - Petőfi Irodalmi Múzeum, 105. 24 Móricz Zsigmond: Nagyon fáj. In Kortársak. 1956- 1 960. A látogatás valószínűsíthető időpontjával kapcsolatos véleményeket összefoglalja Szabolcsi Miklós: Kész a leltár. Budapest, 1998, Akadémiai, 361. 25 József Attila: Ahogy azt a nagy Móricz elképzeli. In József Attila Összes Művei III. S. a. r. Szabolcsi Miklós. Budapest, 1958, Akadémiai, 105-108.