Urfi Péter: A láthatatlan tápanyagvagyon - Doktori mestermunkák (Budapest, 2003)
I. A műtrágyázás korszakai és megítélésének időszerű kérdései Magyarországon
kritériumainak kidolgozása és a fogalomrendszer körvonalazása” (Lang et al. 1995). A fenntartható agrárfejlődés (mezőgazdasági fejlődés, mezőgazdaság, mezőgazdálkodás, agrárgazdaság) lényegének kifejezésére egész sor definíció született, amelyek mindegyike beilleszthető Harwood (1990) „keretdefiníciójába”: „[A fenntartható mezőgazdaság] Olyan mezőgazdaság, amely korlátozás nélkül fejlődhet az emberi szükségletek jobb kielégítése, az erőforrások hatékonyabb kihasználása és egy olyan környezeti egyensúly felé, amely kedvezőbb mind az ember, mind pedig egyéb fajok számára.” A definíciók közös elemeit Ángyán (1995a) az alábbiak szerint foglalta össze: - „a termőföld mint kitüntetett természeti erőforrás megkülönböztetett használata; - az erőforrások védelme és a környezetminőség, tájkarakter, biodiverzitás megőrzése; - a gazdaságosság, produktivitás fenntartása és javítása; - az életminőség javítása, elfogadható jövedelem és életszínvonal biztosítása a lehető legtöbb ember számára; - az egymást követő generációk közti egyenlőség; - a társadalmi és környezeti kockázatok csökkentése.” A fenntartható agrárfejlődés tartalma természetesen csak akkor válik világossá, ha a definíció egy gondosan megfogalmazott kritériumrendszer összegzésén alapul. Két olyan nagyobb lélegzetű kísérletről tudok, amely a magyarországi viszonyok figyelembevételével - ezen a módon, részletes háttérmunkával próbálta felvázolni a fenntartható mezőgazdaság hazai koncepcióját. Az első az „AGRO-21” Kutatási Programiroda szakértői csoportjához fűződik, amelynek definíciója szerint a fenntartható agrárfejlődés olyan gazdasági növekedést jelent,amely harmonizál a természeti erőforrások regenerálódásával és a környezetterhelés asszimilációs képességével. Ezzel elérhető a folyamatos, mennyiségében korlátozott, de minőségében korlátlan gazdasági növekedés - amely alapja az érdekek, törekvések érvényesítésének, a természeti erőforrások és a tágan értelmezett környezet óvása, végeredményben az egészségesebb emberi környezet és táplálkozás, az élet minőségének javulása” (Lang et al. 1995). A szerzők hangsúlyozzák, hogy a fenntartható agrárfejlődés nem azonos sem a környezetkímélő gazdálkodással, sem a környezetgazdálkodással, sem a biogazdálkodással; „az említettek igen fontos elemei a fenntarthatóságnak, de az utóbbi szélesebb társadalmi és gazdasági összefüggéseket is magába foglal. ” 32