Adamik Tamás - Adamikné Jászó Anna (?szerk.?): Retorikai lexikon (Pozsony, 2010)

Retorikai lexikon

KAPISZTRÁN SZENT JÁNOS csakhamar eljutott a pápai udvarba is, mert a zarándokoknak tartott pré­dikációiban elítélte, hogy az egyház hasznot húz az erkölcstelen szóra­kozásokra kivett pénzbüntetésekből. V. Márton pápa maga elé rendelte, hogy felelősségre vonja, de Kapisztrán meggyőzte a pápát, olyan hatást tett rá, hogy kivételes külön felhatalmazást is kapott tőle arra, hogy a haldoklókat teljes bocsánatban részesíthesse [2, 39]. Ekkor már mindenfelől özönlöt­tek prédikációira a bűnbánó emberek. Ő is úton volt mindig - mezítláb. Csak késő öregkorában utazott szekéren. A következő években foglalkozott még a rend két ága közötti ellenségeskedé­sekkel, sokszor más békeszerző ügyek­ben is, de volt bizony inkvizítor is. • Lassanként nemcsak a rend, hanem az egész egyház is kénytelen volt őt meghallgatni, mert hihetetlenül nép­szerűvé vált prédikációival. Sokszor tíz­ezrek gyűltek össze. Amikor az egész rend főnöke lett, szabályzatában a leg­fontosabb kötelességgé tette a pré­­dikálást. „Egy kortársa, akinek sze­rencséje volt őt hallani, azt mondja: egyszerű és kopott ruhát visel, de szívhez szólóan beszél, és oly ragyo­gó előadásmódja van, hogy inkább a célhoz illő modorral, mint a gon­dolat és megfogalmazás méltóságá­val tűnik ki” [2, 94]. Vagyis fontosak a hang és a gesztus, a külsőségek an­nak ellenére, hogy egyáltalán nem volt jó megjelenésű. „Két-három órás be­szédeket tartott,... a prédikálásra reg­gelenként készült, amikor átgondolta a témát, és kialakította a tárgyat. De a szöveget nem komponálta meg előre. Gyakran rögtönzött, csak a helyszínre érve, a hallgatóságon végigtekintve döntötte el, miről fog szólni” [2, 95]. Mert építhetett nagy műveltségére, olvasottságára, kitűnő memóriájára. Általában valamelyik szentírási hely­ből indult ki, onnan tért rá a tárgyára, ami sokszor volt a bűn és a büntetés, amelyek akkor nagyon foglakoztatták az embereket. • „A távolban állók nem hallják, ... de érzik, ösztönösen tudják, hogy ez az az ember, akire oda kell figyelni” [2, 102]. Hatását fo­kozzák a prédikációkhoz kapcsolódó olyan akciók, mint a divatos hegyes cipők és nagy kalapok elégetése, be­tegek látogatása meg a csodás törté­nések. • Már előbb is eljutott Itália határain túlra: Burgundiába, Fran­ciaországba, Flandriába, élete utolsó öt éve volt az, amit végig külföldön: Ausztriában, Németországban, Cseh- és Morvaországban, Sziléziában, Lengyelországban és Magyarorszá­gon töltött. És ott is folyton prédikált. Lipcsében egy hónap alatt harminchat prédikációt mondott. Sikere itt sem volt kisebb, pedig latinul beszélt, amit aztán tolmácsoltak. Az élmény, a han­599

Next