Almási Miklós: Pisztoly a könyvtárban. Életinterjú (Budapest, 2019)
Amerikát "lefordítani" - pesti egyetemen
történelmünk. Néhányat idézek: „indulunk a frontra 1914 október", „Ne felejts el, Zsiga, 1942", 'Le a nyilasokkal, 1944'. Horogkeresztek és József Attila-idézetek egymás mellett. Aztán a renováláskor lecsiszolták ezt a történelmi falat is, talán, ha öt-hat élte túl ezt a szépítőmunkát... Emeritusként azért még maradt kurzusa... Két kurzusom maradt, a kommunikáció szakon - természetesen gazdaságelmélet, elsősorban a globalizáció, Kína, pénztársadalom témákból, vetített, képes előadásban. By the way: ma már csak ilyen multimédiás (PowerPointos) előadásra figyel a hallgatóság, olyan nincs, hogy a tanár ül a katedrán, és felolvas - ha netán előfordul, a jónép kimegy a teremből... Az esztétika szakon, minden második félévben drámák, novellák, filmek elemzését vállaltam. A szakon - később az Intézetben - persze a film vezette a népszerűségi listát, a közgazdasági szemcsimen viszont mindig volt egy három-négy fős kis csapat, akiket nagyon érdekelt a tárgy. Az is előfordult egyszer, tán 2000-ben, hogy a félév végén odajött egy hallgató, hogy „tanár úr, nem lehetne-e ezt a kurzust a következő félévben is folytatni? Tudjuk, hogy nincs benne a tanrendben, de vagyunk itt vagy hatan, és vállalnánk, hogy önként, jegy és kredit nélkül is végigjárunk a tanár úrnál egy pótfélévet". Éltem az alkalmmal, és lett egy „maszek" szemeszterem - isteni hallgatóság volt, dolgoztak is, ész nélkül, pedig kemény irodalmakat adtam fel magyarul és angolul - és a hallgatók nem maradtak el. A vége az lett, hogy a tanszéki titkárnő - Gruber Ági, áldassék az ő neve is - a kari titkárságon elintézte, hogy ezt a maszek félévet számítsák be a hallgatóknak, vagyis legyen belőle kredit vagy jegy, szóval, hogy ismerjék el hivatalosan is a plusz félévet. Ilyen persze az életben egyszer fordul elő: nagy megtiszteltetésnek vettem. E „prémiumkurzus" egyik hallgatója nálam doktorált, ma Svédországban él, valami gazdasági főnök, férjnél van, máig levelezünk... Említettem már, hogy a kommunikáció szak nagy gépparkot igényel - vágókomputerek, számítógépterem, rádió- és tévéstúdió, kihangosító berendezések stb. Jóban lettem a technikai fiúkkal, sőt az 264