Almási Miklós: Pisztoly a könyvtárban. Életinterjú (Budapest, 2019)
Száműzetésben, olykor veszélyesen - 1958-tól
vonult ki. Egy idő múlva azok is visszatértek eredeti foglalkozásaikhoz, kutatásaikhoz... Én könnyen teszek ilyen megjegyzéseket, csúnya dolog, amit művelek, hatéves voltam ekkor, Ön pedig ifjúkora virágában került ebbe a rémes forgatagba, mintha egy jól induló pálya tört volna ketté. Hogy min csodálkoztam? A megtorlás éveiben voltunk, hogy is van ez? Lebuktunk, de volt fizetésünk (1050 forint). Közülünk - Lukács György fanatikusait meg néhány '56-ban lefekedett értelmiségit (például Huszár Tibort) értve ez alatt - mindenkit kicsaptak valamelyik középiskolába: Heilert a Veres Pálnéba, Hermannt a József Attila Gimibe (azonnal szervezett egy színjátszó kört, amire Szilágyi Tibor színművész a mai napig hálával emlékszik). Hogy Márkus hová került, arra nem emlékszem. Fehér Ferenccel toltak ki a legjobban, Csepelre vezényelték, ami tönkretette az éjszakai munkáját: korai lefekvés, hogy reggel nyolcra kiérjen a világ végére. Rá valamiért még nálunk is jobban pikkelt a rendszer. De azért írta máig klasszikusnak számító Dosztojevszkij-könyvét, Az antinómiák költőjét, (alcíme: Dosztojevszkij és az individuum válsága) amit aztán csak 1972-ben a Magvetőnél engedtek publikálni. Vagyis ebben a helycserés büntetésdiben az volt az abszurd, hogy ezt a megoldást valakik előkészítették. Minden gimnáziumban volt státusz telepítve, volt munka (hmm... úgy-ahogy), volt fizetés, többnyire lebukott káderek voltak a főnökeink, egymás közt voltunk. Hogy volt ez kitalálva? Nem tudom. Maga melyik gimnáziumot kapta? Amikor Ortutay Gyula (Tutus) kitessékelt - hátveregetésnek álcázva a tolást -, a rektori előszobában találtam magam. Ezt a szobát csak húsz év múlva láttam viszont. Mentem jelentkezni a Baár-Madas Leánygimnáziumba. Az igazgató, Domokos Lajos, ugyancsak lebukott káder végtelenül rendes ember volt, és igen lojálisán fogadott, tudott mindent rólam, csak figyelmeztetett, hogy mint csinos, fiatal férfi, tartsak három lépés távolságot a lányoktól. (Fekete, kis bőrdzsekim volt, adtam magamra, akkor is, ha tudtam, hogy tabuk világa vesz körül. Jól nézhettem 75