Almási Miklós: Pisztoly a könyvtárban. Életinterjú (Budapest, 2019)
Pályamódosítás (másodszor)
épp elragadtatott dicséretével a kedvenc Ádám Ottó volt meg a Madách Színház. És vitáztunk a rendszerről, figurákról, újságokról. Isteni légkör volt. Végre otthon éreztem magam: a drámatörténetről, drámaesztétikáról szólt kandidátusi disszertációm, a színház volt életem szerelme (mind a mai napig), és most ennek a világnak a sztorijaiban fürödhettem. Gondolom, feltűnt, hogy délelőtt voltak a dumapartik. Feltűnt, de mit csináltak délután? Hát igen, Hont találmánya volt, hogy szabadidőt adott a gondolkodó fejeknek, délután mehettünk haza „termelni", az Intézet számára dolgozatokat írni... Még Hermann István is hozott ide kéziratot... Az Intézetben az volt a rend, hogy minden fontosabb munkatárs kapott egy vidéki színházat, ahová rendszeresen le kellett utaznia, bemutatókról recenziót írni - nem publikációs célzattal, csak az Archívum számára. Az Archívum fontos kutatási forrás volt a kritikusok, színházi emberek számára, napi látogatói meghaladták a tucatot, aki írni akart színházról - teszem azt, egy Tennessee Williams-darab bemutatójáról -, előbb ide jött, kutakodni a darab külföldi szerepléséről, fogadtatásáról, sikeréről vagy bukásáról. MGP állandó vendég volt például... Egyáltalán, lehetett leselkedni, hogy rendezte meg Giorgio Strehler egyik vagy másik híres bemutatóját azaz: rendezői ötleteket is lehetett bányászni az Archívumban. Maga melyik színházat kapta? Én ilyen „lektorálási feladatként" a pécsi Nemzeti Színházat látogattam, Léner Péter volt ott induló rendező, később a pesti József Attila Színház főrendezője lett. Hamar összebarátkoztunk, nemcsak vele, a színház többi vezető színészével is. Élveztem, hogy láthatom a színház működését „hátulról", azt, amit a közönség sohasem láthat. Mi történik az öltözőkben, hogyan folyik egy próba, milyen szerelmek szövődnek, milyen intrikák folynak a büfében. A leutazás strapa volt, valami kis szállodában éjszakázni ugyancsak, majd másnap a reggeli vonattal Pestre kész öngyilkosság, bár akkor még volt étkezőkocsi, és finom rántottét lehetett kapni reggelire, mégis 92