András Sándor: Az otthonos idegen. Kukorelly Endre (Pozsony, 2011)

Ingajáraton a konfesszió és a fikció két partja között

és a színpadra helyezett színpadon lehet úgy manipulálni egy fik­tív történetet, hogy révén az öreg Hamlet meggyilkolásának valós története jelentkezzék a gyilkosok számára. Az egyértelmű fikción belül (is) meg lehet különböztetni a valóst a fiktívtől. Proust regényében nem lehet, a művészet örökkévalóságába transzponálva - nem valós színpadra, a játék színpadjára helyez­ve - csakis szellem lehetséges, az, amit Proustról szóló könyvében Deleuze az „anyag”-tól és anyagiságtól megkülönböztetett „es­szenciának” mond: „Amíg egy jel jelentését egy másik dolog­ban fedezzük fel, egy kevés anyag még marad [subsiste], lázadás a szellem ellen. A Művészet ezzel szemben igazi egységet nyújt: egy anyagtalan jel és egészen szellemi jelentés egységét. Az Es­szencia pontosan a jelnek és a jelentésnek ez az egysége, ahogyan az a műalkotásban revelálódik. (...) A művészet felsőbbrendűsé­ge az élettel szemben ebből áll: mindazok a jelek, amelyekkel az életben szembesülünk, még anyagi jelek, és jelentésük, mindig más dologban lévén, sohasem teljesen szellemi.” (Gilles Deleuze, Proust et les signes. 3. kiadás. Paris, 2003, 53. o.) A Művészet, nagybetűvel, éppen ezért nem tűri el az emlékezést sem: „minden alkalommal, amikor a memória közbelép, a jelek értelmezése [explication] még magán visel némi anyagi dolgot” (i. m„ 52. o.). Ebből következik, hogy a konfesszionális irodalom nem lehet Művészet, de az is, hogy az emlékezés-tematika a Tün­­dérVölgyben csak annyiban lehet művészileg - ezért irodalmilag - fontos, amennyiben nem pszichikai-empirikus megközelítéssel értelmezzük. „Egy mű igazi témája nem a felhasznált tárgy, tu­datos és akart tárgy, amelyik összekeveredik azzal, amit a szavak megjelölnek, hanem a tudattalan témák, az akaratlan archetípu­sok, amelyekből a szavak, de a színek és a hangok is jelentésüket és életüket veszik/nyerik. A művészet az anyag igazi átlényegülé­­se. Az anyag benne szellemivé válik, a fizikai környezetek elanyag­­talanodnak az esszenciának, azaz egy eredeti világ minőségének fénytörése érdekében. És ez a bánásmód az anyaggal egyet jelent a - stílussal .” (60k) (A „fénytörés” szó nem adja elég jól vissza a francia „réfracter” szó jelentését, mert nem érezteti, hogy egy 110

Next