András Sándor: Mi vagyunk most a vandálok is. Versek (Pozsony, 2012)

III. Közélet

József Attila szólítása születésének 100. évfordulóján Itt lődörgők egy új évszázad kezdetén, a kezdeténél többet megélni úgyse fogok, és meg kell mondanom neked, aki az előző kezdetén születtél, okosan tetted, ha elborult reménnyel is, az öngyilkos kilépést az elkárhozásból, már készült és sodort és hiába múlt el, nem megbocsátható, nem megbocsáthatatlan, nem is örökletes, csak felejthetetlen azoknak, akik képesek még a felejtésre is, nemcsak a felfigyelés dögletes hiányára, senki se veszi észre, esztelen őspatkány, kórt terjeszt, de sajnos nincsen rá diagnózis, tehát okosan tetted, képzelni se tudom, mi lett volna veled, ha nem lépsz ki belőle, vagy ha a jószerencse nem ment ki könnyedén rabló, bicska, autó, vagy bomba képiben, vagy oroszgolyó fejedben a fronton, talán a Don-kanyarban? és mi lett volna veled az országáruló quislingek gyilkos idején, 63

Next