Baka István - Bombitz Attila (szerk.): Összegyűjtött versek (Pozsony, 2016)
Tájkép fohásszal
Isten fűszála József Attila emlékének Nézem, ahogy a nyári alkonyat pirosló nyelve nyalogatja a fény sótömbjét, és lassan rám tapad cserepes ajkakkal az éjszaka. Micsoda szomjat kell majd oltanom a véremmel! Ostoba, hogy hihettem, hogy én vagyok e világ szomja, - most látom már: félhold-szarvat hord az Isten, s patanyomában összegyűlt esővíz a tenger, kérődzése ritmusára váltakozik a nappal és az éj, s mint vakondtúrásra, lép egy-egy világra. Nem tudtam én, hogy nyáluszályaként leng a Tejút... De most mindent megértek. Sötét van, és Isten fűszála, én, ringok puha alsóajkán az éjnek. 108