Baka István - Bombitz Attila (szerk.): Összegyűjtött versek (Pozsony, 2016)
Sztyepan Pehotnij testamentuma
Szikár alak Babits Mihály emlékének „Szikár alak”, kit ifjan nem szerettem József Attila vélt s igaz sérelmei miatt, - ezért ma engem is szégyen éget, bár nem az, mi akkor Öt, aki tebenned: benned se lelhetett apára, hát könnyes szemmel csákányát emelte a szavakból rakott atyai házra; hullott a törmelék, s a résből egyszerre csak igazi vér tört elő, elöntve járdát és teret, hol - fegyverét eldobva - térdepelt már s zokogott az árva: árvád, bár túlélhetted, bárha fiad se lehetett. Nem izgat már, hogy igazabb ki volt. Forog szünetlenül az égi bolt, de közben a költészet, mint a Sarkcsillag, megáll, s még egyetlenegy ríme, sem foga nem kophatott el órjás kerekének, mely forgat mindent: a Világot, Téged meg Öt, ki üstökösként átrohant kihunyó egeden, s még mielőtt sötétre vált volna az, Ő már belézuhant egy másik, még sötétebb égbe: a választott halálba. 521