Balassa Péter: Nádas Péter - Tegnap és ma. Kortárs magyar írók (Pozsony, 1997)
VI. Az esszék világa
ez a Livius-átirat hátterében álló eseménnyel rímel: az utolsó király, Tarquinius Superbus (gőgös) elűzéséről van szó, aki gőgjével megsértette a méltányos uralkodás rendjét, s ezért az emberi mérték megőrzése nevében el kell űzni (nem megölni, nem kiirtani, hanem mintegy figyelmeztetőleg kizárni a diszkurzusból) - a December fejezet a gőg és a mérték, alázat és szabadság útvonalait járja be.” Továbbá: „A zalaegerszegi buszpályaudvaron összetorlódó tömeg és a Föld bolygóképének egymás mellé vetítése mindkét formáció (egymás viszonylatában is) végletes törékenységét mutatja föl. A fejezet képaláírása, a szöveg tető/mélypontján, a szar és sár felidézésével a végletes kétségbeeséssel együtt a termőképes televényre, a humuszra utal. Humus - Livius nyelvében ugyanebből a gyökből származnak a »humulis« = alacsony, »humulitas« = alázat szavak.” Végül megemlítem két, egymástól független szerző különböző témájú dolgozatában ugyanazt a nagyon is hiteles észrevételt az Évkönyv és a Játéktér egyik darabjának sármotívumáról, illetve ennek kontextusáról. „Mert a sár Ottlik Iskolázz, Móricz Sáraranya, is és Kosztolányi, az országot pereméig elöntő végítélet az Nádastól az Évkönyv és a Mese a tűz.ró'1 és a tudásról, Krasznahorkai Az utolsó hajó... című művekben.” (Nagy Gabriella: A lehetőségek „korlátlan fosztogató tartománya”. Esterházy Péter: Búcsúszimfónia. Jelenkor, 1996. január, 94-103.) Illetve: Parti Nagy Lajos: Gille-muszterek című műve belesorolódik „az utóbbi évtized egy sajátos katasztrofista műsorozatában: míg Esterházy a sárba fulladó ország utópiáját (Csáth Géza fantasztikus élete In: A kitömött hattyú), Nádas az érvénytelenné vált, felgyújtott, tűz által megsemmisülő ország képét {Mese a tűzről és a tudásról. In: Játéktér), Krasznahorkai... a mindenki által elhagyott Budapestet rajzolta meg {Az utolsó hajó, In: Kegyelmi viszonyok. Halálnovellák), Parti Nagy a homok metaforájához nyúlt. Ez az összefüggésrend... jól jelzi például az adott írók szemléletének hasonlóságát és reagálását egy sajátos történelmi tapasztalatra...” (Szilágyi Márton: Metamorphoses prosae. Parti Nagy Lajos: A hullámzó Balaton. Nappali ház, 1995/5. 78-85.) 432